Görög istenek - Artemis (Diana) Zeus és Leto leánya, Apollo ikertestvére. Atyjától az örök szüzesség kegyét kérte magának s Venus ereje sohasem győzedelmeskedett rajta.
A vadászat istennője volt, ki nymphái kisére¬tében bejárta az erdőket, de nem csak öldöste a vadakat, hanem fenntartásukról is gondos¬kodott. A vadászok részt szoktak neki juttatni zsákmányukból. Kitünő nyilas lévén, mint testvére Apollo, szigorún megbüntette azokat, kik vétettek ellene. Legkiválóbb példája ennek Niobe esete. Testvérével együtt boszút állt Tityus óriáson is, ki anyjukat bántalmazta. Oriont lelőtte nyilával, mert nympháinak egyikére merte szemeit emelni, kiktől szintén örök szüzes¬séget kivánt. - Actaeont, ki megleste a fürdőben, szarvassá változtatta, úgy, hogy saját ebei tépték szét. De másrészről meg is jutalmazta a tisztaság erényét, mint Hippolytosnál, kit mostoha anyja Phædra ártatlanul vádolt s kit Artemis Asklepios által feltámasztatott halottai¬ból s Egeria nympha társaságában Latiumba helyezett. Tiszteletének tehát két oldala volt; míg egyrészt, mint boszúálló istennőtől féltek, másrészt mint áldást adó, irgalmas istenséghez könyörögtek hozzá. Későbbi időben s különösen Rómában a gyermekágyas asszonyok is hozzá fordultak segítségért, mert a monda szerint kilencz napos korában már ő segített any¬já¬nak, midőn Apollót világra hozta. - Taurisban különös tiszteletben állt s itt emberáldozatokat is mutattak be oltárán; ezen alapszik a taurisi Iphigenia regéje.
Valamint Apollóval a napisten, úgy egyesült a későbbi időben Dianával a hold istennőjének, Selene (Luna) alakja. Mint ilyenről költötték szerelmi kalandját Endymionnal, s így egyeztet¬hető ki a látszólagos ellenmondás a szerelemtől való idegenkedése és e monda közt. A szép Endymion Kariában a Latmos hegy barlangjában lakott, s Diana éjjelenkint elhagyta a hold ezüst szekerét, hogy a szeretett ifjúhoz lopózzék. Eros mély álmot bocsátott Endymionra és őriző kutyáira. Az istennő szerelmes tekintettel szemlélgette az alvó ifjút, ki ez álmaiban oly boldogságot élvezett, hogy Zeustól az örök álom kegyét kérte maga számára, mit Zeus az örök ifjusággal egyetemben meg is adott neki.
Diana leghíresebb temploma Ephesusban volt, melyet a világ hét csodája közé számítottak. Ottani szobra fején fal koronát viselt, számos emlővel volt ellátva s öltönyén symbolikus állatképek látszottak. Rendesen, mint karcsú szüzet ábrázolják, vállán a tegezzel, kezében íjjal, mellette kutyával vagy szentelt állatával, a szarvassal. Ünnepei az Artemisiák voltak. Rómában Servius Tullius a latin szövetség védőjéül választotta s az Aventinuson berket és templomot szentelt tiszteletére.
