Két pünkösdrózsa kihajlik az útra, mintha nem akarná, hogy csak úgy elsétálj mellette. Ha megállsz egy pillanatra, egészen különös dolgokat mutat: zárt bimbót, zümmögő méheket, lisztszerű virágport, és egy titkot arról, hogyan lesz egy apró jó szóból újabb mosoly.
Az A karádi faluvégen című népdal a legények és lányok régi, ugratós találkozásainak világát idézi meg. A dalban furcsa vásár készül: a legényeket sült krumpliért kínálják, a lányokért viszont száz forintot kérnek. A szöveg nem valódi adásvételről szól, hanem népi humorról, játékos csipkelődésről és a párválasztás körüli vidám közösségi figyelemről.
Faluvégen van egy ház,faluvégen
új idrom fidrom, gálica szikszom,
van egy ház.
Á, bé, cé, dé, rajtam kezdé.
A nagy eszességet,
A nagy bölcsességet,
Á, bé cé, dé rajtam kezdé.
Kiskacsa fürdik
Fekete tóba'
Anyjához készül
Lengyelországba.
Ez az egyenes, ez a görbe, ez meg itt a fakereke!
Egyenes, görbe, fakerék, ó mi szép
Jaj de szép, ez a háromlábú szék.
Ez a kés, ez a villa
Ez meg itt a koppantója Kés, villa, koppantója
