A vásár, ahol inkább egymást nézték

A dalban szereplő vásár nem egyszerű piac. Inkább olyan közösségi helyzetet idéz, ahol sok ember találkozott, beszélgetett, tréfálkozott, és közben a fiatalok is figyelték egymást. Régen a vásár, a búcsú, a fonó vagy a táncos alkalom gyakran lehetőséget adott arra, hogy a legények és lányok közelebb kerüljenek egymáshoz.

A „legényvásár” és a „leányvásár” ezért nem szó szerinti embervásár. A dal játékosan úgy tesz, mintha a fiúk és lányok is vásári portékák lennének, de éppen ez a túlzás adja a humorát.

Olcsó legény, drága leány

A legviccesebb fordulat az, hogy a legény olcsó, mégsem kell senkinek, a leány viszont drága, mégis elkel. Ez a dal csattanója: a lányokat tréfásan felértékeli, a legényeket pedig kicsit megcsipkedi.

Ez a fajta ugratás a közösségi élet része lehetett. A fiatalok nem mindig egyenes mondatokkal közeledtek egymáshoz; gyakran dalban, játékban, tréfában vagy csúfolódó fordulatokban jelent meg az érdeklődés.

Amikor a tréfa már nem tréfa

A dal jó alkalom arra, hogy a gyerekekkel beszéljünk a viccelődés határáról. Az ugratás lehet játékos és felszabadító, de csak addig, amíg a másik is nevetni tud rajta. Ha valaki megszégyenül, megbántódik vagy kellemetlenül érzi magát, akkor a tréfa már nem közös játék.

Ezért a népdal nemcsak régi falusi hangulatot hoz, hanem mai beszélgetést is indíthat arról, hogyan közeledünk egymáshoz, hogyan viccelünk, és hogyan figyelünk arra, hogy a másiknak is jó legyen.

Miről lehet nevetés után beszélgetni?

• Miért lehet vicces, hogy a legény olcsó, mégsem kell senkinek?
• Szerinted miért „drágább” a leány a dalban?
• Mikor jókedvű egy ugratás, és mikor válik bántóvá?
• Ma milyen helyzetekben figyelik a gyerekek, hogy ki kivel barátkozik vagy kinek ki tetszik?
• Ha ma írnánk hasonló tréfás dalt, mi lenne a sült krumpli és a száz forint helyén?

A dal kis útravalója

Ez a népdal a fiú-lány találkozások régi, tréfás világából hoz egy kis ízelítőt. Nem szó szerint kell érteni, hanem népi humorként: olyan játékos túlzásként, amelyben a közösség nevet, csipkelődik, és közben az ismerkedés zavarából is old valamennyit. A jó tréfa közös öröm, nem valaki kárára szóló nevetés.