Meseország királynéja, tündibündi lány vagyok,
elmesélem én most nektek, hogy a világ szép nagyon.
Figyeljél te a mesémre, kicsi fiú és leány,
csillagok közt éldegéltem, de a Föld várt énreám.
Festek Neked egy olyan képet,
Melyről, hogyha hosszan nézed,
Eszedbe jut ezer csoda,
Nem felejted őket soha.
Mától szorgos ember leszek,
Lágy hajnallal ébredezek.
Harmatvizet kortyolok,
Friss gyümölcsbe harapok.
Recseg-ropog a föld mélye,
készülődik tél tündére.
Nyomában a forgószelek
raknak hegyet, hatot-hetet.
Jaj de furcsa név az égbolt,
hisz nem árul cukorkát!
És teteje sincsen neki,
mert soha nem hord sapkát!
Mesélnek a színes falak,
így jobban hatnak a szavak.
Kedves regéken alapszik,
képzelőerő gyarapszik.
