Ady Endre - Az én menyasszonyom

Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De elkisérjen egész a síromba.

Álljon előmbe izzó, forró nyárban:
»Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.«

Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,
Csak a szivébe láthassak be néha.

Ha vad viharban átkozódva állunk:
Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.

Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk:
Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.

Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:
Borúljon rám és óvjon átkarolva.

Tisztító, szent tűz hogyha általéget:
Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.

Mindig csókoljon, egyformán szeressen:
Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.

Amiben minden álmom semmivé lett,
Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.

Kifestett arcát angyalarcnak látom:
A lelkem lenne: életem, halálom.

Szétzúzva minden kőtáblát és láncot,
Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.

Együtt kacagnánk végső búcsút intve,
Meghalnánk együtt, egymást istenítve.

Meghalnánk, mondván:
»Bűn és szenny az élet,
Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.«


Endre Ady "Az én menyasszonyom" című verse egy intenzíven érzelmes, személyes hangvételű költemény, amely a szerző jellegzetes szenvedélyes és provokatív stílusában íródott. Ez a mű a lírai én és az ideális szerelmi partner közötti mély, de ellentmondásos kapcsolatot festi le. A költő itt egy olyan nőt ábrázol, aki társul hozzá élete minden aspektusában, legyen az szenvedés vagy öröm, szenny vagy tisztaság.

A vers szerkezete és stílusa:
A költemény szabadvers formában íródott, Ady számára jellemző drámai és képszerű nyelvezettel. A vers minden szakasza egy-egy feltétel vagy kívánság, amelyet a lírai én a szeretett nő felé fogalmaz meg. Ezek a feltételek gyakran extrém helyzetekre utalnak, mint a szenvedés, a halál vagy az összetört életek, de mindig az együttműködés és az egymás iránti hűség szellemében.

Motívumok és szimbólumok:
A versekben ismétlődő motívumok az élet és halál, tisztaság és szennyeződés, valamint a bűn és erény dualitása. Ezek a motívumok egyfajta kathartikus utazást rajzolnak meg, ahol a lírai én és szerelme együtt haladnak végig, minden külső ítélettől és társadalmi normától függetlenül. A „kifestett arc” például egyszerre jelképezheti a társadalmi álarcokat és a valódi érzelmek mögötti rejtett valóságot.

A költői én és a nő kapcsolata:
A lírai én a versben egy olyan kapcsolatot vázol fel, ahol a szeretett nő az életét és halálát jelenti, aki mellett a világot kinevetve, minden konvenciót félretéve élheti meg az élet valódi értelmét. Ez az összekötődés mélyebb szinten a transzcendencia és a megváltás vágyát is tükrözi, ahogy a vers záró sorai a közös halált és az egymás istenítését említik.

Összefoglalás:
"Az én menyasszonyom" Ady Endre egyik legmélyebb, legellentmondásosabb verse, amely a teljes odaadást és a körülményektől független szerelmet hirdeti. A költői képek és a drámai hangvétel egy olyan érzelmi utazásra viszik az olvasót, amely az élet legnagyobb kérdéseit feszegeti: a szeretet, a hűség, a tisztaság és a bűn fogalmait. A műfaja a modernista líra, amely radikálisan újraértelmezi a szerelmi vers hagyományos elemeit, reflektálva Ady egyéni látásmódjára és korának társadalmi változásaira.

0
Megosztás

Tetszik, amit látsz?

Nyomd meg az alábbi gombot, hogy kövess minket, nem fogod megbánni...