A magyar népi hagyományokban és mondavilágban gyakori, hogy természeti jelenségeket és helyi tájékozódási pontokat mítoszokkal és legendákkal ruháznak fel, amelyek az adott jelenség magyarázatát adják vagy morális tanulságokat hordoznak. Ezeken a történeteken keresztül a közösségek megpróbálták értelmezni és személyesíteni környezetüket, hagyományokat és értékeket átadva a következő generációknak…

Ez a monda egy ősi történet szöveteiből született, melyet az idők folyamán a Tisza folyó partján élő emberek szőttek tovább. Generációkon át adták szájról szájra, hogy megőrizzék a folyó és az őt körülvevő természet varázsát és titkait. A történet hősei, Nándor és szerelme, a gyönyörű Ilona, valamint a folyó mélyén lakozó gonosz szörny harca örök tanulságot hordoz: a természet csodái és az emberi szív ereje mindig felülkerekedik a sötétségen.

A Tisza Virágzása

Sok-sok évvel ezelőtt, amikor a föld még fiatal volt, és az emberek szoros kapcsolatban éltek a természettel, a Tisza folyó partján élt egy gyönyörű leány, Ilona, és szerelme, egy bátor ifjú, akinek neve Nándor volt. Szerelemük oly tiszta és erős volt, mint a folyó vize.

Egy napon, a folyó mélyéről felbukkant egy gonosz szörny, mert irigyelte a fiatalok boldogságát. Ez a lény sötétséggel és félelemmel töltötte meg a környéket, és elrabolta Ilonát, hogy magával vigye a víz alatti sötét birodalmába.

Nándor, megtudva szerelme sorsát, elhatározta, hogy legyőzi a gonoszt, és visszahozza Ilonát. Hosszú keresés és számos próba után, egy éjszaka, amikor a folyó vize különösen tiszta volt, rátalált a szörny rejtekére.

A harc hatalmas volt, de Nándor, aki szerelméért harcolt, legyőzte a gonosz szörnyet. Ahogy a szörny haldoklott, utolsó átokként kiáltotta: "A Tisza virágai csak rövid ideig fognak virágozni, emlékeztetve benneteket a sötétség és a fény örök harcára."

Nándor megmentette Ilonát, és együtt tértek vissza a folyó partjára. Azóta is, minden évben, amikor a tiszavirágok rövid időre kibontakoznak, az emberek emlékeznek a gonosz szörny átkára, de még inkább Nándor és Ilona bátorságára és szerelmére, ami legyőzte a sötétséget. A tiszavirágzás így vált a megújulás, a remény és az örök szeretet jelképévé.

A "Tisza virágzása" monda nem csupán egy történet a múltból, hanem egy örök emlékeztető arra, hogy a természet csodái és az emberi lélek ereje képes legyőzni minden akadályt.