Görög Istenek - Pallas-Athene (Minerva)

Midőn Zeusz azon jóslatot nyerte, hogy a Metistől születendő gyermeke meg fogja fosztani trónjától, elnyelte nejét.

Egy idő múlva heves főfájást érzett, s midőn az előhívót Hephaestos bárdjával ketté hasítá fejét, ebből teljes fegyverzetben, hangos harci riadással kiemelkedett Pallas-Athene. Származásának megfelelőleg Pallasz a bölcsesség istennője, az országok jólétének oltalmazója mind a háborúban, mind a békében.
Azért istennője mind a háborúnak (de csak a rendes és lovagias hadakozásnak, Aressel ellentétben), mind a békességnek s ama művészeteknek, melyek a békében virágzanak, s az országok jólétét előmozdítják. Mint a háború istennője állandóan kiséri és oltalmazza a nemes és lovagias hősöket, Perseust, Bellerophont, Achillest. Mint a béke istennője, megajándékozta az embereket a tudománnyal, művészettel, feltalálta az ekét, szövőszéket, varrást, hímzést.
Pallasz sohasem ment férjhez és szívébe nem bocsátotta be a szerelem érzését. Annyira őrizte szűzi tisztaságát, hogy a jós Tiresiast örök vaksággal verte meg, mert a fürdőben meg merte lesni. De különben ő is hiú volt szépségére és Hérával és Aphroditével versenyzett az arany- almáért.
Az athéni mythos szerint Pallas-Athene találta fel a fuvolát, melyet egy szarvas lábszárának csontjából készített. De midőn hangszerét bemutatta az olympi isteneknek, Héra és Aphrodité gúnymosolyából észrevette, hogy valami nevetségesnek kell rajta lennie, s nemsokára a forrás tükrében meglátta, hogy arca egészen felfúvódik és eltorzul, midőn a fuvolából hangokat csal ki. Emiatti bosszúságában eldobta fuvoláját s átkot mondott arra, ki föl merné emelni. Átka borzasztóan teljesült Marsyas fölött. Ez meglelte a fuvolát, s a belőle kicsalt bájos hangok oly elbizottá tették, hogy versenyre hívta Apollót. A bíróul felkért múzsák azonban ennek részére ítélték a diadalt s Apollo ekkor büntetésül fára kötötte az elbizott Marsyast és lenyúzta bőrét.
Legkedvesebb földje Attika volt, melynek fővárosa tőle nyerte nevét. Ez ország bírása fölött versenyre kelt Poszeidónnal, s az istenek annak részére ígérték az uralmat, ki becsesebb ajándékot tud adni Attikának. Poszeidón a lovat adta, Pallasz az olajfát s az istenek neki ítélték a győzelmet. Az athéni vár ormán virult az istennőtől ajándékozott kéktörzsű olajfa, melyről azon monda élt, hogy kipusztíthatatlan, s midőn a perzsák felégették, újra s még dúsabban kihajtott. Ez olajfát, mint Athén legnagyobb dicsőségét énekli meg Szophoklész a «kolonosi Oedipus» híres kardalában.
Legfőbb ünnepe a Panathenaei volt, melyet minden negyedik évben nagy fénnyel ültek meg, mindenféle versenyjátékokkal; s ünnepélyes menetben templomába, a Parthenonba vitték az athéni szüzektől művészileg hímzett köntöst (peplos). Rómában Minerva ünnepe a Quinquatrus maiores voltak, március hó közepén.
Az olajfán kívül Pallasznak volt szentelve a bagoly, mint az éberség, a kígyó, mint az okosság, a kakas, mint a harciasság jelképe. Jelvényei a sisak, dárda és pajzs, melyre Medusa feje van szegezve. Képei közt leghíresebb volt a Palladium, mely a néphit szerint az égből hullt le, s bevehetetlenné tette a várost, melynek falai közt őrizték. Először Trójába került, melyet a görögök csak akkor foglalhattak el, miután Odysseus elorozta a Palladiumot. Azután Rómába jutott, hol Vesta templomában őrizték.

0
Megosztás

Tetszik, amit látsz?

Nyomd meg az alábbi gombot, hogy kövess minket, nem fogod megbánni...