Görög Istenek - HERA (JUNO)
Kronos és Rhea leánya, Zeus hitvese, a legfőbb női istenség. A költők szenvedélyes, féltékeny, ingerült lénynek festik, ki sokra tartja szépségét s kegyetlenül bünteti azokat, kik bájait ócsárolják, vagy versenyezni merészelnek vele, vagy elhódítják tőle férje szerelmét.
Ő maga soha sem szegte meg a hitvesi hűséget s Ixiont bevádolta férje előtt, midőn ez vakmerően az égi királynő szerelme után törekedett. Azért a házassági hűséget különösen oltalmazta, védte. Kegyetlenül üldözte vetélytársnőit, mint Letot, Semelét, Iot. Azoknak sem bocsátott meg, kik szépségének nem adták meg a kellő elismerést; ezért tört Trója vesztére s ezért üldözte Aeneast a trójai menekülőkkel. Féltékenysége sokszor idézett elő viszályt családi életében, s egy izben a felboszankodott Zeus arany láncra kötve lebocsátá az Olympról s a levegőben hagyta csüggni, míg lábaira nehéz súlyokat rakott. De a béke mindig helyreállt köztük és a feddhetetlen hitves megtartotta helyét a világ ura mellett. A házasságok kötése, a házas élet, a szülés különös oltalma alatt állt, s ez utóbbi értelemben Rómában Juno Lucina név alatt tisztelték. A római nők többnyire Juno nevére esküdtek.
Tiszteletére Görögországban több ünnepet tartottak. Leginkább Argost, Mykenét, Spartát említik mint kedvelt tartózkodási helyeit. Leghíresebb temploma Argos és Mykene közt állt nagyszerű szobrával, mely Polykletos mesterműve volt. Rómában több temploma volt, s Jupiter és Minerva mellett a Capitoliumon is tisztelték, mint a város oltalmazóját (Juno sospita). Neki volt szentelve az egész Junius hónap, s legfőbb ünnepét Martius elsején tartották matronalia név alatt. E napon a római nők áldozatokat mutattak be az istennőnek s egymásnak ajándékokat küldtek. Plautus egyik vígjátékában gúnyosan megróvja a pazarlást, melyet az asszonyok ily alkalmakkal megengedtek maguknak.
Szentelt állata a liba, kakuk és páva volt; a növényországból neki volt szentelve a gránátalma. Tiszteletére többnyire fiatal teheneket áldoztak fel.
A költők leginkább nagy szemeit, parancsoló tekintetét, fehér karjait, büszke termetét, felséges járását dicsőítik. A junói szépség ennélfogva a büszke, uralkodói szépség kifejezésére vált szokásossá. Jellemző vonásai, mint a fenmaradt műemlékekből látszik, a nemes, magas homlok, nagy szemek, előrenyúló áll, mint az erős akarat kifejezése, fölvetett ajkak. Jelvé¬nyei: a diadem és kormánypálcza, kezében a gránátalma, lábainál a páva vagy liba.
