A kis szarvas története

Kósa Gabriella: A kis szarvas története

Egy faluban történet nyáron,
a rozstábla közepén
megellett szarvastehén.
Gyenge volt ő, s a kis borja,
igy nem tudtak elmenni,
a rozstáblán etetgette,
nem tudta őt ott hagyni.

Ám aratás ideje volt,
közeledett a cséplőgép,
a hangtól az anya menekült,
ott kellett hagynia kicsinyét.

Sirt szegény az anyja után,
de nagy volt a gép zaja,
igy a kicsi gyenge hangját
a munkás nem hallotta.

Elhaladt a szarvas mellett,
de kilógó lábára
ráment a gép szélső vasa
és a nagy súly levágta. 

Érezte a gépkezelő:
valamihez ütközött,
leállitotta a gépet,
s hamar előre szökött.

Meglátta a kicsi szarvast
és mellette a lába!
Úgy ahogy volt felemelte,
s egy nagy rongyba csavarta.

Ott hagyta a gépet, munkát
és szaladt segitségért,
Állatorvoshoz kell vinni!
Mindent megtett a szarvasért.

Szerencsére időben volt,
a kis szarvas megmaradt,
megvarrták a lába sebét,
kötést kapott, hatalmasat.

Na de most mi legyen vele?
Három lábon mig rendben lesz,
az erdőben éhen hal,
a sebét is kötözni kell,
igy elengedni nem lehet!
Kell, aki őt befogadja,
s dédelgeti, vagy meghal.

Élt a falu végében egy
kedves, idős házaspár.
Felneveltek öt gyereket,
unokák is voltak már.

Van egy kis kert, veteményes,
mellette egy füves rész,
elvállalták, ők gondozzák
a kis borjat,
unokák mellett megfér.

Oda került a kis szarvas.
Az ápolás és szeretet
fájó lábát meggyógyitotta,
bár az erdőbe ő vissza
soha többé nem mehet.

Tizenhárom évig élt ott,
szerették a gyerekek,
persze ő nagyon szelid volt,
hisz emberek közt nevelkedett.

Elmenni nem akart soha.
Nem tudta, hová tartozott.
Úgy élet, mint egy háziállat,
nagy családi kedvenc volt.

Mikor lejárt az ideje,
fejét kipreparálták,
bár a bácsi is meghalt már,
a néni gyakran simogatja
az előszoba falán álló
kedves kicsi barátját.

Igaz történet alapján egy német kisfaluban.mes