Bódai-Soós Judit - Kirándulás
Kirándulni megy a vonat,
zakatol a síneken.
Sok kis ovis vele robog,
nem utazik üresen.
„Tu-tu, tu-tu” – szól a mozdony,
integetnek a kicsik.
Vidám daluk, kacagásuk
meg is tölti a kocsit.
Fel a hegyre, le a völgybe,
kattognak a kerekek.
Rigófüttyös erdő várja
a sok pajkos gyereket.
Erdő mélyén lassan döcög,
meg is áll a kis vonat.
Kiszáll minden ovis pajtás –
a természet hívogat.
Árnyékban pihen a mozdony,
sétálnak a csemeték,
patak partján piknikeznek,
jól esik ott az ebéd.
Vonat füttye csalja vissza
a jóllakott sereget.
Őzek, nyulak terelgetik
a kószáló gyereket.
Minden lurkó a kocsiban –
hazaindul a vonat.
Ág integet, levél susog,
biz’ az erdő itt marad.
Hazafelé a szerelvény
csendesen megy, nem dudál,
mert az összes kiránduló
elfáradt és szundikál.
Csi-hu-hu-hu, csi-hu-hu-hu,
lassulnak a kerekek.
Mosoly-arccal, szalutálva
búcsúznak a gyerekek.
Véget ért a kirándulás,
jó móka volt igazán.
Jövő héten megint indul
a sín-futó karaván.
