Bódai-Soós Judit: Gólyarobi
Azt minden gyerek nagyon jól tudja, hogy a kisbabákat a gólya hozza, de azt már kevesebben tudják, hogy ez a feladat mennyire nehéz és komoly. Nem minden gólya alkalmas rá, hogy csecsemőket szállíthasson.
A gólyáknak külön iskolát kell elvégezniük ahhoz, hogy ilyen komoly feladatot bízzanak rájuk.
Gólyarobi piciny fióka kora óta arra vágyott, hogy elvégezhesse ezt az iskolát, és kisbabákat vihessen az embereknek. Ezért aztán, mielőtt még beíratták volna szülei ebbe az iskolába, ő máris kívülről tudta, hogy honnan hozzák a gólyák a csöppségeket, hogy hogyan kell egy babát óvatosan a csőrében vinni, és azt is, hogy hogyan kell a házak kéményén vigyázva leereszteni. Ezt a sok mindent pedig onnan tudta, hogy alaposan megfigyelte munka közben szüleit és nagyszüleit, mert az ő családjában minden felnőtt gólyának ez volt a foglalkozása.
Gólyarobi nagyszülei még azt is megengedték unokájuknak, hogy néha elkísérje őket egy-egy ilyen útra.
Így történhetett meg a következő eset is:
Egy szép nyári napon, Gólyarobi nagypapájának el kellett vinnie egy kisbabát egy fiatal házaspárhoz, akiknek addig még nem volt gyermekük. Mint már korábban néhányszor, a nagypapa most is megengedte unokájának, hogy elkísérje őt ezen az úton.
A kisgólya végig nagyapja mellett repült és a babát csodálta, folyton neki kelepelt. Így aztán nem vette észre a gonosz orvvadászt sem, aki őket figyelte a földről, és rájuk szegezte a puskáját.
Egyszer csak egy irtózatosan nagy dörrenést hallott, és észrevette, hogy nagyapjának vérzik a szárnya, elvesztette egyensúlyát és vészes sebességgel ereszkedik lefelé. Az öreg gólyát eltalálta az orvvadász lövése, és majdnem lezuhant a kisbabával együtt. Szerencsére, az utolsó pillanatban, néhány méterre a talajtól, még összeszedte minden erejét, és sikerült neki zuhanás helyett ügyesen landolni.
Óvatosan letette csőréből a gyermeket, majd leült, mert a nagy vérveszteségtől teljesen elszédült. Amint Gólyarobi is felfogta a történteket, nagyapja mellé ereszkedett, és aggódva kérdezte, hogy mit segíthet.
Az öreg gólya megnyugtatta unokáját, hogy nem túl komoly a sérülése, de azt is bevallotta, hogy egy darabig biztosan nem tud majd repülni, és elképzelése sincs arról, hogy mi lesz most a kisbabával, mert gyalog bizony, igen későn érne oda vele.
A kisgólyának az az ötlete támadt, hogy majd ő elviszi a csecsemőt a szüleihez, hiszen már nincsenek nagyon messze a céltól, és olyan sokszor látta azelőtt, hogy hogyan is kell ezt csinálni.
Az öreg gólya először tiltakozott, hiszen Gólyarobi kicsi volt még, és az iskolát sem végezte el, de aztán hamarosan rájött, hogy nincs más választása, beletörődött hát a dologba. Mielőtt azonban unokája elindulhatott volna, még alaposan kioktatta minden mozdulatról. A kisgólya legalább háromszor felmondta a leckét, aztán nagyapja aggódó tekintetétől kísérve, óvatosan csőrébe fogta a csecsemőt, és elindult vele a türelmetlenül várakozó ifjú szülők felé. Rövid idő elteltével szerencsésen meg is érkezett céljához, ügyesen leengedte a gyermeket a kéményen, és boldogan indult hazafelé.
Útközben leereszkedett nagyapjához, elmesélte neki, hogy minden a legnagyobb rendben zajlott, és úgy döntött, hogy nem repül gyorsan haza, hanem inkább nagyapjával gyalogol.
Az öreg megdicsérte unokáját, aztán elkezdte nógatni, hogy repüljön, siessen haza, mert így gyalogosan bizony igen későn érkeznek meg, és az egész gólyacsalád rettenetesen aggódik majd.
Gólyarobi viszont hajthatatlan volt, nem akart repülni. Csak egy félórás huzavona után vallotta be, hogy olyan nagyon-nagyon nehéz volt neki a kisbaba, hogy teljesen kimerült, elzsibbadtak a szárnyai, és már egy méternyit sem lenne képes repülni, amíg ki nem piheni magát. Túl gyenge volt ő még ekkora teherhez. Ezért aztán mindketten gyalog tették meg a hátralevő utat hazáig, ahol valóban nagyon aggódott már értük a család.
A nagypapa kórházba került, egy-két hét alatt meggyógyult a szárnya, és újra tudott repülni. Gólyarobit pedig, kitüntették ügyességéért, és bátorságáért.
A kisgólya később sikeresen elvégezte az iskolát, miközben szárnyai is megerősödtek, és azóta is lelkesen szállítja a kisbabákat az emberek otthonába.
Lehet, hogy téged is éppen ő hozott…
