Irány Afrika!

G. Joó Katalin: Irány Afrika!

Trilla Lilla, a kis fülemüle, hosszú útra indul, hogy a telet Afrikában vészelje át. Arra gondolt, összehívja a barátait. Felhívta telefonon Iszkirit, a nyuszit :

- Szia, Iszkiri! Tudod, holnap hosszú útra kelek. Vár Afrika! Arra szeretnélek kérni, hogy értesítsd a többieket, hogy ma este rendezem meg a búcsúestemet, amire téged is elvárlak! Szólj, kérlek a többieknek! Sokféle finomsággal várlak benneteket.
- Jó! Indulok is! - rikkantotta a telefonba Iszkiri. Már viszem is a hírt! Viszlát este!
- Viszlát, és köszönöm! - trillázta Lilla.
Iszkiri, nyakába kapta a lábát, pillanatok alatt a tisztásra ért, ahol megpillantotta barátját, Nyuszót. Focizni kezdtek. Már sötétedett, mikor észbe kapott, hogy miért is indult el.
- Jaj, Nyuszó! Majd elfelejtettem, amit Trilla Lilla rám bízott! Értesítenem kell a meghívottakat, köztük téged is! Lilla holnap indul Afrikába, és ma lesz a búcsúestje! – kiáltotta, azzal elrohant.
A kis fülemüle szomorúan üldögélt.
- Lehet, hogy nem jönnek el a búcsúestemre a barátaim? - töprengett magában. Ekkor kopogtattak. Az ajtóban ott toporogtak pajtásai.
- Bocsáss meg! - hadarta Iszkiri, a nyulacska. Fociztam Nyuszóval, és kicsit későn szóltam többieknek! Most viszont, mind itt vagyunk!
- De jó, hogy eljöttetek! Kerüljetek beljebb! Sok finomsággal készültem ám nektek! Amíg falatoztok, hallgassátok meg búcsú-dalocskámat.

"Elmegyek, elmegyek, hosszú útra megyek,
távoli vidékre, Afrikába megyek.
Tavaszra itt leszek, újra találkozunk,
aztán megint együtt, vidáman játszhatunk.

Az éneket nagy tapssal jutalmazták a társai.
- Jaj de szép volt!- mondta meghatódva a mókus.
- Igen, ez csodás dal volt! - jegyezte meg a Sün Soma.
- Mi hoztunk neked egy ránk emlékeztető ajándékot! Egy barátságkendőt. Mindegyikünk láblenyomata rajta van. Erről majd az eszedbe jutunk - mondta Kopogi harkály.
- Köszönöm! - rebegte meghatódva Lilla. Azonnal a nyakába is kötötte a kendőcskét. Majd így folytatta: - Akkor holnap kora reggel irány Afrika! Tavasszal visszatérek hozzátok! De ne szomorkodjunk kedves pajtásaim! Daloljunk, táncoljunk! - és egy vidám dalba kezdett.
Táncoltak, énekeltek még egy darabig, majd felkerekedtek, hisz tudták, Lillának pihennie kell a megerőltető, hosszú út előtt.
- Jó utat! Vigyázz magadra! Tavasszal találkozunk! - köszöntek el Lillától a barátai.