H.Gábor Erzsébet - Elsős lettél

Magasan jár már fenn a Nap,
táska nyomja a válladat,
erős kéz fogja kis kezed,
szorongva, félve engeded.

Iskola várja - lépj te be!
Egyből elnyel a belseje.
Anya is elment, nem figyel,
hátra már nincs út, menni kell!

Zsibong az osztály, szűk a pad.
Félelmed hozzád hű marad,
nem oldja semmi tán ma már -
belép egy kedves, ősz tanár.

Simogat még a hangja is,
szavak formálják ajkait,
kérdi; hogy hívnak? - s úgy felelsz,
hogy közben szinte ünnepelsz.

Annyira jó, hogy így fogad -
nem zavar már, hogy nincs fogad,
mosolyogsz, és a társaid
baráttá lesznek máma itt.

Berreg a csengő - hú de jó!
Fellökni egymást nem való -
finom a zsemlye, hogy ropog!
Enyhítni éhed jó dolog.

Anya is megjött - jaj de klassz!
Sulisnak sírni nem szabad.
Egy kézzel fogja kis kezed,
másikkal törli könnyedet.