B.Tóth Klári: Állatfrizurák hölgyeknek
Csak tessék, tessék, Hölgyeim, lássanak csodát,
állatkertté változtatott dús hajkoronát!
Jópofák a lópofák, víg elefántfülek,
fejtetőre penderül az állatlendület!
Hajszál híján versenyre kel hetyke spániel
a zergelánnyal, de rájuk torzon-borz ügyel,
fonat-ágyon a jólfésült medve heverész,
míg varacskos hajmalac szőr-dagonyába vész.
Orrszarvú ül nóziján, vagy mélabús zsiráf
hattyúnyakon bólogat: de nyakas a világ…
Nyúl arcán a rémület, ha rókanyomra lel,
egyik frizuráról – hopp – másikra ugrik el.
Hamvas bőrhöz jól illik a fekete bivaly!
(Mint vájtfülű hegedűshöz kint az utcazaj)
Hölgyek, most válasszanak, kihez mi áll közel?
Jellemükhöz mily állatfejet képzelnek el?
Kegyed orrát úgy fennhordja, talán a zsiráf?
Vagy Önnek, édes Asszonyom, a barnamedve áll
legjobban az alkatához, s ha nem sérteném,
kamasz lányának leginkább lenge lósörény!
Csak ma olcsó, máris kezdjük! Bontsa ki haját:
szabad kérdnem, mily állatnak képzeli magát?
Reklámáron vállalom, kezet rá, mancsra mancs,
ha férjének is készülhet egy szarvasagancs…
Csak tessék, tessék, Hölgyeim, nézzék e csodát,
állatokká változtatott dús hajkoronát!
Zergék, borzok, nyúlkomák, víg elefántfülek,
csak úgy árad fejükről az állatlelkület!
2010 szept. 28 B.Tóth Klári
