Sulyok Bernadett: A régi roller

Nagymama, nagymama
Pakol a fészerben.
Mennyi régi holmi!
Nincsen ez így rendben.

Sok szép színes emlék
És köztük sok kacat.
Egyik-másik mögött
Talán kincs is akad.

Gyorsan jár a keze,
Válogat serényen.
Nem pihen, mert akkor
Soha nem lesz készen.

Egyszer csak megtorpan,
Elámul a szeme!
A sarokban pihen
A régi rollere!

Kopott is, fakó is,
A por betakarta,
Évtizedeken át
Álomba ringatta.

Nagymama, nagymama
Hamar fog egy kendőt,
Porol a rollerről
Megannyi esztendőt.

Nem lesz ez még elég,
Újra letisztítja.
Feléled a régmúlt,
Utazásra hívja.

Hajdan ezt a rollert
Ő maga hajtotta,
Édesapja egykor
Neki barkácsolta.

Azon gondolkodik,
Hogyha majd meglátja,
Mennyire boldog lesz
A kisunokája.

Néhány nappal később
Már együtt a család,
Nagymama kicsalja
Kertbe az unokát.

A kislány épp megnézi,
Aztán tovább szalad.
Nagymamának szíve
Majdnem hogy megszakad.

Mert neki a roller
Olyan kedves emlék!
Arra tud gondolni:
Ha visszamehetnék...!

Nagymama, nagymama
A rollerre fellép,
Próbálja hajtani,
Látja, hogy megy ez még!

Megnézi a kormányt,
Szemléli a vázat,
Elmosolyodik, mert
Új ötlete támad.

Eltelik néhány nap
És még néhány óra,
Nagymama elindul
Most látogatóba.

Unokájához megy,
Aki nagyon várja,
Két kicsike karját
Szélesre kitárja.

Nagymama, nagymama
Nem jött üres kézzel,
Egy csomagot hozott,
Nagy meglepetéssel.

Ámul az unoka,
Nem hisz a szemének.
Ugrándozva örül
Az új rollerének!

Aztán megvizsgálja,
Jól szemügyre veszi,
Kéklő gyöngyszemeit
Nagyira szegezi.

Nagymama, nagymama!
Kérlek szépen, mondd el,
Ugye, egykor tiéd
Volt ez az új roller?

Nevet a nagymama:
Igen, kicsi szentem,
Egykor az enyém volt,
És most átfestettem.

Régi is, meg új is.
Hála nagymamának,
Nincs is a világon
Ilyen senki másnak!