Radics Renáta: Kismackó aranya

Hajnali szellő érintette a fák ágait, félhomály borította még Málnafalva lakóinak otthonait. Álomországban járt még minden kedves kis állat, pajkos angyalkákkal fogócskáznak.

De mi ez a hang? Mackóék gyerekszobájából panaszos brummogás hallatszik. Kismackó ül az ágya szélén, s folyton csak azt hajtogatja: Hazugság, hazugság, hazugság az, hogy aki korán kel az aranyat lel. Másodszorra kelt már korán, de ő bizony semmiféle aranyat nem talált.
Mackómama álmosan kinyitotta szemeit, meghallotta kismackó brummogását, és bement hozzá. A kicsi el is panaszolta bánatát. A Mama azt mondta neki:
-Aki aranyat szeretne, nem elég korán kelnie, de a többire már neked kell rájönnöd.
Ezután betakarta bocsát, és visszament a szobájába. Kismackó fáradt volt, így hamar elaludt. Aznap végig arra gondolt, amit a mamája mondott neki. Elhatározta, hogy újra korán fog kelni, hátha addig megfejti, mit kell tennie. Este megvacsorázott, korán bebújt az ágyába, óráját beállította, hogy korán ébredhessen.
Elérkezett a hajnal, és Kismackó nehezen ugyan, de felkelt. Hiába gondolkozott, még mindig nem találta meg a választ. Kezdett egyre jobban elálmosodni, ezért néhány játékát a helyére tette. Aztán felszedte a padlón heverő kisautót és a dobozukba pakolta őket. Összeszedte a szétszórt zsírkrétákat és még az ágya alá söpört kifestőket is a polcra sorba rendezte. Közben végig csak a válaszon gondolkodott. Leült az asztalánál, lassan lehajtotta buksiját és elaludt.
Már kukorékolt a kakas, amikor Mackómama és Mackópapa bementek fiuk szobájába, hogy felkeltsék a kis álomszuszékot. Alig hittek a szemüknek. Kismackó az asztalra dőlve aludt, a szobája pedig ragyogott a rendtől. Nagy öleléssel ébresztették fel, és egész reggeli alatt dicsérték, amiért ilyen szép rendet rakott. Az óvodában mindenkinek beszámolt róla, hogy milyen ügyes volt, még az óvónéninek is, aki barátságosan megsimogatta a buksiját.
Otthon Mackómama finom mézes puszedlivel várta, ettől még jobb lett a kedve, hisz ez a kedvenc csemegéje. Kedves barátja, Maszatka, a nyuszi látogatta meg őt délután. Elhívta játszani pajtását. Kismackó szomorúan nézett rá és mondta, hogy nem mehet, mert szerda van, és ilyenkor ki kell takarítania a szobáját. Mackópapa rámosolygott, és jelezte, hogy a takarítás már kész van, így aztán mehet játszani.
Kismackó nagyon boldog volt, mert a szülei egész nap kedveskedtek neki, mézes puszedlit ehetett, és még játékra is jutott ideje barátjával. Így szólt a mamájához: már nem is kell nekem az a buta arany, amikor ilyen szép napom van!
A mama kedvesen válaszolt: büszke vagyok rád kicsim, mert megtaláltad a te kincsedet. Korán keltél, kitakarítottad a szobádat, ezzel örömet szerezve nekünk és látod, magadnak is.
Kismackó egy pillanatra csodálkozva nézett mamájára, majd Maszatka hívására már rohantak is focizni.

0
Megosztás

Tetszik, amit látsz?

Nyomd meg az alábbi gombot, hogy kövess minket, nem fogod megbánni...