A nagy anakonda

Galambos Berni - A nagy anakonda

Mami mesék

A világ csodálatos, izgalmas és roppantul érdekes. Főleg egy apró maszatnak, aki éppen most ismerkedik meg vele.

Forgatja is a fejét jobbra, balra, jobbra, balra, felfelé, lefelé. Még a kamera sem lenne képes arra, hogy kövesse. Előre nyújtja a nyakát, a szemei kikerekednek, apró szájacskája is tátva marad.
Amikor megpillantja az óriási, sárga és fekete testű anakondát, összerezzen. Már kiáltaná is Bibó kapitány, hogy:
„Anya! Neeee! Menekülj!” − de még nem tud beszélni. Ehelyett lekonyítja a száját, és éktelen visítozásba kezdene, de anya rámosolyog.
Nincsen semmi baj, Bibó!
„Na, nekem ezt senki nem beszéli be!” – gondolja Bibó, ám ekkor még nagyobb szörnyűség történik.
A mami ráülteti ennek az izének a tetejére, és jópofizik is hozzá.
Bibó kapitány utaziiik! – hajtogatja kedvesen.
Hogyne utazna, ha nem tud elszaladni. „Így kihasználni a szegény embert!”
A nagy, fekete, sárga anakonda pedig viszi magával anyát, a mamit és Bibót egyik szobából a másikba. Vagyis anya megy elől, fogva az anakonda hosszú nyakát, Bibó rajta csücsül, mami pedig lohol utánuk. Valahogy így!
Az óriáskígyó hangja iszonyú, hol felerősödik, hol elhallgat.
„Ha nagyobb leszek, megküzdők én ezzel a morgó fenevaddal!” – találja ki Bibó a tutit. Hirtelen csend lesz.
Anya mosolyogva puszit nyom a csemetéje homlokára:
Látod, kisfiam, már ki is takarítottam, nem kellene mindig megijedned a porszívótól!
„Na, persze, a porszívó! Én nem veszem be! Nem is értem ezeket a szavakat: porszívó, molyszívó, vagy korszívó. Nem! Nem! Ez egy nagy anakonda, és én harcolni akarok vele! Megvédem anyát!
A nagyit? Azt még nem tudom…”