G. Joó Katalin: Cseszlebuki

Hol volt, hol nem, élt egyszer egy király. Volt egy szép leánykája, Estike. Egy nap jött egy torzonborz ördög, Cseszlebuki, s elrabolta a királykisasszonyt.

Hej, búsult a király! Kidoboltatta, hogy annak adja leányát, s fele királyságát, aki visszahozza Estikét. Többen útnak eredtek, de sohasem tértek vissza.
A király egyre búsabb lett. Már majdnem feladta a reményt, amikor egy ifjú jelentkezett. Megígérte, hogy egy élete, egy halála, visszahozza a királylányt. Mirkó - mert így hívták az legényt -, annyit kért a királytól, hogy egy éjszakát hadd aludhasson a lánya szobájában. Azt gondolta, hogy ez tán a segítségére lesz. Azon az éjen különöset álmot látott. Megjelent egy manó s ezt mondta:
- Bátran indulj el! Többet ésszel, mint erővel! Légy jó, s nemes, a szíved majd a helyes útra vezet! Csellel legyőzheted a gonoszt, így, Estikét kiszabadíthatod! - aztán széles mosollyal az arcán eltűnt.
Mirkó, mikor felébredt, az álma jelentésén gondolkodott. Elindult. Ment, mendegélt, egyszer csak az út elágazott. Gondolkodott, jobbra, vagy balra menjen? Ekkor megpillantott a balra kanyarodó úton egy fészkéből kipottyant madárkát. Arra vette az útját. Visszatette a fiókát. A madárka anyja hálásan csipogott. A fiú leült a fa alá. Még mindig a különös álma járt a fejében. Majd ezt dünnyögte:
- Te huncut kismanó, segíts, jer' elő!
Láss csudát! Ott termet egy aprócska manócska. Piros sapkája úgy a szemére volt csúszva, hogy alig látott ki alóla.
- Hívtál, hát itt vagyok! - vigyorgott. Oh, pardon, még be se mutatkoztam! Mákszem manó a nevem! És...segítek neked megtalálni Estikét!
- Köszönöm. De miért pont nekem?
- Azért, mert csak neked jutott az eszedbe, hogy a királylány szobájában aludj. Álmodban így hát megjelentem, és elárultam, hogy bátran indulj el, mert csellel megmentheted őt. A szíved, a helyes útra vezetett, mert nem hagytad magára a fészekből kipottyant madárkát- megint vigyorogni kezdett.
- S hol találom meg Estikét? Milyen csellel szabadítsam ki?
- Innen nem messze van az Ördög-völgy, ahol Cseszlebuki lakik. A barlangjában tartja fogva Estikét, mert feleségül akarja venni. Megsütöttem a kedvencét, a "szederegresbodzamorzsa" tortát. Ezzel csaljuk lépre, mert ha ennek megérzi az illatát, se hall, se lát! Te addig, míg eszik, kiszabadítod Estikét. Aztán illa berek, nádak erek futás. Ne aggódj, nem fog utánunk jönni, mert a süteménybe altatót kevertem! Ez a csel, ugye érted?! - jegyezte meg vigyorogva.

Elindultak. Hamarosan megérkeztek Ördög-völgybe. Mákszem manó ekkor ezt mondta:
Hoppla-hó, kis manó,
finom torta, ja de jó! - azzal előhúzta a kabátja zsebéből a „szederegresbodzamorzsa" tortát. Mirkó csak ámult-bámult a varázslat láttán.
A finom illatra előbújt a barlangjából Cseszlebuki. Körbenézett, mivel nem látott senkit, nekiesett kedvenc édességének. Úgy falta, majd megfulladt. Mirkó beszaladt Estikéért a barlangba. Gyorsan elmondta neki, hogy ki ő, s miért jött. Óvatosan kilopakodtak, mikor már tisztes távolságba értek, visszanéztek. Látták, hogy Cseszlebuki, egyre lassabban tömi magába a tortát. Feje le-lebicsaklott, majd horkantott egy hatalmasat, s álomba merült.
Mirkó köszönetet mondott Mákszem manónak, elbúcsúztak.
Az öreg király nagyon megörült, mikor meglátta a lányát.
- No, fiam! Tiéd a lányom és a fele királyságom! - mondta.
A másnap, a fiatalok együtt mondták el a Mákszem manót hívó mondókát, aki egy szempillantás alatt ott is termett. Mit gondoltak mit hozott ajándékba a lakodalomra? "Szederegresbodzamorzsa" tortát. Ebbe, nem kevert ám álomport! Én is ott voltam, megkóstoltam, mondhatom, nagyon ízlett.
Cseszlebuki amikor felébredt, azon törte azt a torzonborz kobakját, hogy mi történt vele, és vajon hová tűnt Estike?

Újdonságok? Hüm?

Hagyd, hogy értesítselek téged legújabb eseményeinkről, akcióinkról, kiadványainkról vagy ajánlatunkról.

Hasznos oldalak

0
Megosztás