Domonkos Jolán - Medvecsalád téli álma
Dirmeg-dörmög medve koma,
gumimaci a vacsora.
Az udvaron föl-, s lemászkál,
nincs jobb étel most a háznál.
- Hogy lehet az asszony, kérlek,
hogy nem főztél ma ebédet?
Elfogyott tegnapról minden.
Nem volt időd? Ezt elhiggyem?
- Reggeltől sütöttem, főztem,
a sok munkát alig győztem.
Felfaltál te közben mindent,
vacsorád most azért nincsen.
- Nem volt az, csak tízórai.
Kis nassolás, az valami?
- Engem vár a mosogatás,
ha nem tetszik, vegyél el mást!
- Étel kell ide, főtt étel,
utána kolbász, hét méter!
Jöhet pár korsó sör rája,
attól szép a medve bundája.
Jó gyapjas, meleg lesz végre,
s lefekhetek negyedévre.
Végigalszom én a telet,
tavasszal majd felébredek.
- Az lesz a gyönyörű álom!
Én bizony már alig várom,
hogy kipihenjem magamat.
Felhizlaltam a hasadat,
zsírpárna van rajtad bőven,
s ha nincs étel a bendődben,
úgyis kibírod a telet.
Ne nyafogj hát, hunyd le szemed!
Aludj végre téli álmot,
s mikor felébredsz, meglátod,
kisüt a nap, itt a tavasz!
Étel is majd bőven akad.
Megérkezik a kikelet,
neked is jobb lesz a kedved.
Ne zsörtölődj, én jó uram!
Érzed? Én is melléd bújtam.
