Maki-majom barátom

H.Gábor Erzsébet - Maki-majom barátom

Néhány napja találkoztam
gyűrűs-farkú makival.
Sétáltunk az állatkertben
kézen fogva nagyival,
s megláttam egy pici majmot.
Leugrott a faágról.
- Beszélhetek pár szót vele?
- kérdeztem a mamámtól.

Megengedte, és én bátran
majomkához guggoltam -
nem tudta még akkor azt, hogy
a zsebemben cukor van.
Megkérdeztem: - mi a neved?
Válaszolni nem tudott,
megijedt tán, mert a maki,
megfordult, és elfutott.

Hívogattam, szólítgattam,
s mivel nem jött sehogy sem,
azt gondoltam magamban, hogy:
- még hogy nem jössz? Dehogynem!
A cukorkát felmutattam,
és a fürge ebadta,
- kibontva a fűre raktam-,
ott termett, és bekapta!

Ott maradt, és barátom lett,
mancsot adott, szőröset,
s apró nyelve hízelkedve,
birizgálta bőrömet.
Megtudtam, hogy Teofilnak
hívják az én majmomat,
megzavart a füle tövén
az a göndör hajfonat;

azt hittem, hogy leánymajom,
s kiderült, hogy hím egyed,
s imádja a bő humorú,
apró állatcsínyeket.
Látogatjuk azóta is
Teofilt, a mamámmal,
s megetetjük - cukor helyett -,
édes, érett, banánnal.