Ecsédi Orsolya: Két hold
Ma két hold van az égen.
Talán eltévedt éppen
az egyik, és nem találja párját
a nagy égi térképen.
Vagy a másik ráunt, hogy szekálják
kis csillagköd kora óta folyvást,
és elfutott mérgében.
Azóta pedig utálják egymást.
Ma két hold van az égen.
Az egyik hold álmatag,
ha ránézel, rádragad
az ásítás. Zöldbálnák horkolnak
kéklevelű fák alatt,
és mindig tegnap van, sose holnap,
mert az odébb van három fényévvel.
Bús benne a lávamag,
betakargat ködkarú fényével.
Az egyik hold álmatag,
A másik hold nyugtalan,
zötykölődős útja van,
le-lepotyognak a sárkányok is
róla unos-untalan.
Felszíne kráteres és étcsokis,
és mindig hétfő van, sohase kedd.
Neki csak egy új kaland,
ha holmi holdrengéstől megreped.
A másik hold nyugtalan.
Ma két hold van az égen.
De holnapra, remélem,
mert az ellentétek vonzzák egymást,
összefogós kedvében
lesz mindkettő, megunják a bomlást,
eljön szerda, csütörtök és péntek,
kibékülnek egészen.
Addig viszont csak lesnek a népek,
mert két hold van az égen.
