Péter Erika - A copfos Nap

Ciróka, a napocska
holnap délig hortyogna,
Hajnalcsillag kelti őt
– Húzd gyorsan a napcipőd,
égen lenne rég helyed,
s ki sem nyílt még a szemed! –

Ide-oda fut a Nap,
rohanna, de nem halad,
ásítozik folyton-folyt,
a haja még torzonborz.
Felhő anyó arra száll
– Ébredj fel Nap! – kiabál.

Copfját a Nap kinyújtja,
leereszti az útra.
Ebből újabb baj fakad:
haja gallyba beakad
s fenn leng egy ág tetején.
A Nap sírdogál szegény.

Megnyugtatgatja szél-legény
– Kimentelek én, ne félj! –
S fergeteg jön, fúj vadul.
A Nap-fonat szabadul,
egy hajszála sem sérül,
ki felnéz rá, elszédül.