A mese tanít, nyugtat, szórakoztat. Ez a mondat jellemzi legjobban az írásaimat.
A mese tanít: a környezetünkről, állatokról, növényekről, az időjárás változásairól írok. Olyan dolgokról, amik körülöttünk vannak, de talán észre sem vesszük. Olyan dolgokról, amivel nemhogy a városi, de a falusi gyerekek sem mindig találkoznak közvetlenül. A veteményes növényeiről, a tojásból kibújó kiscsibéről, a kiscicáról, aki megtudja, mi az, hogy napsütés vagy hóesés. Sok mesém tanít az alapvető emberi értékekre, a segítőkészségre, barátságra, becsületességre.
A mese nyugtat: nem eszi meg a macska az egeret, nem mérgezik meg a királylányt, nem vágják le a sárkány fejét. Tudatosan figyelek arra, hogy a mesékben ne legyen erőszak, olyan dolog, ami a kisgyermeket felzaklatja, amitől esetleg félelmei lehetnek. Hiszen az esti mese célja a megnyugvás, a pihenés előkészítése, ezért fontosnak tartom, hogy a mese hallgatása után kellemes élményként gondolja át a hallottakat.
A mese szórakoztat: az írások hangvétele mindig pozitív, könnyed, sokszor humoros, a való életről, vagy rég letűnt korokról szólnak. Mai modern hangvételű, vagy népmesei elemekkel szőtt történetek. Szeretném a gyerekeket a környezetünk életével megismertetni, és szeretném, ha hallanának a régebbi korokban élt gyerekek életéről is. Ezekben a mesékben régi tárgyak, eszközök nevét is megörökítem, és olyan szavakat használok, amiket a mai gyerekek már nem ismernek.
Eddig három meséskönyvem jelent meg, három különböző korosztálynak. Az elsőként megjelent A csodatermő fa című meséskönyv hamarosan új köntösben lát napvilágot.
