Kosztolányi Dezső és ADY Endre mellett Babits Mihály volt az impresszionista-szimbolista irány legtöbbre tartott művésze.
Költeményei és műfordításai, elbeszélő munkái és tanulmányai egy irodalomtörténeti fényű pálya emlékezetes alkotásai.
Babits Mihály 1883. november 26-án született Szekszárdon. Dunántúli tisztviselő-családból származott, középiskolai tanulmányait a pécsi cisztercirendi gimnáziumban végezte. 1901. őszétől kezdve a budapesti egyetem filozófiai karának hallgatója volt, négy évvel később megkezdte tanári pályáját a bajai cisztercirendi gimnáziumban. A magyar és latin nyelvből szerzett tanári oklevelet, ezt a két tárgyat tanította 1905-től 1916-ig. Tanári pályájának állomásai Baja után: Szeged, Fogaras, Újpest, Budapest. Tizenkét évi állami szolgálata után visszavonult az iskolától, s teljesen írói hivatásának élt. Mint a Nyugat egyik szerkesztője és a Baumgarten-alapítvány gondnoka, jelentős hatással irányította az új nemzedék írói törekvéseit. Bár meglehetősen visszahúzódott az élet hullámverésétől, igen sokszor szenvedélyesen támadták. Először a nagyváradi Holnap-antológia tette személyét ellenszenvessé a hagyományok védőinek szemében, később egyes verses és prózai nyilatkozatai indították ellene a keresztény-nemzeti irány híveit. A Kisfaludy-Társaságba történő beválasztása körül is elkeseredett világnézeti harcok zajlottak le. A Baumgarten-díjak odaítélésének joga nagyhatalommá tette az írók világában, ezzel a kivételes helyzettel azonban sok keserűség járt. Idősebb korának éveit betegen töltötte gyötrelmes szenvedések között.
