Bodza Manó és a Kényelem Varázslata

Az Odvas-erdő mélyén, egy göcsörtös tölgyfa gyökerei között élt Bodza, a rengeteg legmogorvább manója. Odúja sötét volt és szűk, tele limlommal, a levegőben pedig állandóan ott lógott a panasz. Bodza mindenre és mindenkire morgott, de leggyakrabban a hátát szidta, ami az összetákolt, nyikorgó ágyán való alvástól fájt.

Egy napsütéses délután megérkezett hozzá vidám unokahúga, Cserke. Ahogy belépett a sivár odúba, és meglátta a kupacokban álló holmikat és bácsikája savanyú ábrázatát, felsóhajtott. „Kedves Bodza bácsi! Ez nem otthon, ez egy panaszkamra! Hogy is lehetne jó kedve, ha minden kényelmetlen és rendetlen?”

„Pah! Mit tudsz te arról, fiatalság!” – förmedt rá Bodza. „Nincs itt hely semminek, minden bútordarab csak útban van.”

Cserke azonban nem hagyta magát. Elővett egy fénylő tükörlapot, a modern kor egyik csodáját, és elhatározta, hogy bebizonyítja, egy kis praktikussággal a legkisebb odú is kényelmessé tehető. Beírta a lapba a bűvös szavakat: Bútor webáruház.

Talált is egy oldalt, ami mintha csak manóknak készült volna: csupa természetes, barátságos megjelenésű holmi. Egy igazi fenyő bútor paradicsom. „Nézze, bácsikám! Itt minden fából van, pont, ahogy maga szereti!”

Bodza csak legyintett. „Modern kacatok! Fogadok, hogy egy tisztességes, trónushoz illő illemhelyet sem árulnak!” – dörmögte, hogy beleköthessen valamibe. Cserke kuncogva beírta a keresőbe, és megmutatta neki, hogy de bizony, még egy komplett wc csésze is kapható. Bodza meglepetten elhallgatott.

„Rendben” – vette át az irányítást Cserke. „Kezdjük a bajok forrásánál: a nyikorgó ágyánál!” Pillanatok alatt talált egy egyszerű, de masszívnak tűnő fekhelyet, ami pont befért a hálófülkébe. Egy pont megfelelő méretű 90x200 ágy volt az.

„Csak nem a földre akarod tenni azt a matracot?” – morgott Bodza. „Dehogyis!” – mosolygott Cserke. „Természetesen egy erős, stabil ágykeret 90x200 tartja majd, ami alá a szellő is befér, így nem dohosodik be a fa.”

A következő lépés a rendrakás volt. Az odú tele volt szanaszét hagyott gombaszárító tálcákkal, régi térképekkel és kinőtt manósapkákkal. „És ezzel a rengeteg kacattal mit kezdünk?” – kérdezte Bodza. Cserke szeme felcsillant. „A megoldás zseniális! Olyan ágyat választottam, amihez tartozik egy hatalmas ágyneműtartó is! Az összes kincsét elrejtheti benne, és végre lesz helye egy jót nyújtózni reggelente.”

Pár nappal később egy halk futár-szarvas megérkezett a laposra szerelt csomagokkal. Cserke a mókusok és harkályok segítségével mindent összeszerelt. Az odú látványa gyökeresen megváltozott. A tágas ágy, alatta a rejtett tárolóval rendet és nyugalmat teremtett. A szoba szellős és barátságos lett.

Aznap éjjel Bodza manó évtizedek óta először aludt mélyen és hátfájás nélkül. Reggel, amikor felkelt, a napfény beszűrődött a tiszta ablakon. Nyújtózott egy nagyot, és döbbenten vette észre, hogy nem morog. Sőt, az ajka szegletében egy apró mosoly bujkált.

Kinézett az ajtaján, ahol Cserke épp teát főzött. „Jó reggelt, bácsikám! Hogy aludt?” Bodza csak ennyit mondott: „Kényelmesen.” És egy manónál ez a szó a legnagyobb dicsérettel ért fel. Megtanulta, hogy a varázslat néha nem a bűbájokban, hanem egy jól megválasztott ágyban és egy cseppnyi rendben rejlik.