Galambos Berni - Rozmaring

Céci nagy lendülettel csapta ki a kis ház ajtaját és rohant egyenesen az erdőbe. A füle mögött zöld ágacska virított. Hamarosan Csocsi és Bubu követte szuszogva, az ő fülük mögött is apró ágacska díszlett, kék virágokkal.

Nyanyar felhúzta a szemöldökét és kérdőn nézett Lédire. Lédi megvonta a vállát és csak annyit mondott: „Kicsit olvastam nekik a nagy, bőrkötésű könyvedből.”
Nyanyar csak a harmadik kör után tudta elcsípni a rohangáló apróságokat. Mindhárman illatos rozmaringágat tűztek a hajukba.
Na, meséljetek csak? Mi ez újabb hóbort? – kérdezte huncutul Nyanyar.
Jaj, Nyanyar! Neked aztán igazán tudnod kellene! – szemtelenkedett Céci.
Tudnom? Mit is kellene tudnom? – érdeklődött Nyanyar.
Hát, hogy ez az izé itt a fülünk mögött frissíti a memóriát! Futottunk is hozzá egy kicsit, hogy az illatok még jobban berepüljenek a fejünkbe és okosak legyünk! – mondta Csocsi.
Ezt az izét, kicsikém, rozmaringnak hívják. A tenger harmata, a szegények tömjénje, illatos cserje. Sok neve van. És igaz, frissíti a memóriát, az emlékezetet, de azért tanulni is kell hozzá. Ha nincsen tudás, nincsen, ami frissüljön.
Tudtam, hogy nem működik! Tudtam, hogy Céci becsap bennünket! – toporzékolt Bubu. – Pedig olyan okos akarok lenni, mint te, Nyanyar!
Nyanyar magához ölelte Bubut.
Leszel is kicsikém! Biztos vagyok benne! – vigasztalta a kis manót. – Szóval a rozmaring! Tudjátok, hogy nemcsak az emlékezés, hanem a hűség jelképe is. Sokszor használták esküvőkön, temetésen ezt a növényt. De füstölőnek, gyógyításra, ételekbe is. Üknyanyar anyám például a kimosott ruhákat rozmaringbokorra teregette, hogy azoknak finom illatjuk legyen. Nagy járványok idején az emberek kis vászonzacskóban rozmaringot hordtak a nyakukban és azt szagolgatták, hogy ne legyenek, betegek De megszabadít a rossz álmoktól, fiatalít. Hazánkban a 17. századtól ismerték. Tudjátok mi az a Magyar Királyné Vize?
Olyan víz, amit csak a királyné ihatott! – vágta rá Céci.
Nem, nem! – nevetett Nyanyar. − Ez egy parfüm. A recept szerint úgy készült, hogy friss rozmaringot erős szesszel desztilláltak. Vagyis gőzzé hevítették, majd hideg felületen cseppfolyóssá alakították. Nem tudni pontosan kitől ered az ötlet. Az sem biztos, hogy magyar találmány, de egész Európában így ismerték és nemcsak parfümnek, de gyógyszernek is használták. Jól van ennyit a tudományról. Segítsetek nekem gyerekek!
De jó! Mit csinálunk? – ujjongtak valamennyien.
Céci! Te rozmaringos ecetet fogsz készíteni Lédivel. Megmosod a rozmaring ágakat, leszeded a leveleket és a virágokat. Csocsi és Bubu nekem segít rozmaringos lángost sütni. A többiek Nagyfülű Torzonborznak és Verős-Verős Dinginek segítenek a királynő vizét elkészíteni. Nagyon egyszerűen csináljuk, finom borba áztatjuk a rozmaring ágakat, mert a desztillálás nem egyszerű folyamat. Ha ezzel végeztünk, a maradék növényből kis csokrokat készítünk és felaggatjuk a szobánkban. Hadd frissüljön az a memória! És a meglepetés! Amikor elkészültünk a munkákkal: rozmaring futóversenyt rendezünk, amin mindenki részt vesz.
A kis házban és az udvaron is nagy volt a sürgés, forgás. A bor és az ecet lekerült a pincébe, hiszen még érnie kell. A rozmaringos lángos mind elfogyott, és következett a nap fénypontja: a rozmaring- futóverseny. Minden részvevő kis ágacskát rakott a füle mögé, aminek nem szabadott mozgás közben leesnie. Természetesen Céci lett az első és Nyanyar az utolsó. Hiába! A kor, az kor!
A legcsodálatosabb azonban az volt, hogy a növények, az erdő, a közös munka és játék kifejtette jótékony hatását a lakókra. Sokat dolgoztak, sokat tanultak a kis manók: a világról, magukról és másokról. Te is járj nyitott szemmel és tanulj sokat!

0
Megosztás