A Tavasztündér érkezése

Vándor Várhegyi Ibolya - A Tavasztündér érkezése

A hosszú, hideg telet már mindenki unta. Marylou és barátnője, Ria tündér, egész nap unatkoztak, pedig úgy szerettek volna már a napsütésben repkedni.

– Legyetek türelemmel – mondta nekik Ria mamája –, nemsokára megérkezik a rügyet bontó Tavasz, és akkor mind kimehetünk a friss, meleg levegőre. Gyertek csak, készítettem nektek finom mézes szörpöt, erőre kell kapnotok ezek után a sötét, hideg hónapok után. A Tavasztündérnek segítségre lesz szüksége – mosolygott rájuk szeretettel a tündérmama.
Teltek, múltak a napok, s egy reggelen nagy kopogtatásra ébredtek. Veréb Misi állt az ajtóban, és boldogan újságolta, hogy pár perce megérkezett a Tavasztündér, és minden tündérkét hívat az öreg fa nagytermébe.
A tündérek legszebb ruhácskájukat öltötték magukra, úgy siettek csoportosan üdvözölni a Tavaszt. Ria és Marylou nagyon izgultak. Vajon milyen virágokat kell majd kinyissanak ebben az évben? Marylou titokban a rózsákat szerette volna kapni, Ria pedig a liliomot. Minden kis tündér izgatottan beszélgetett társával. Aztán hirtelen megszólaltak a harangvirágkürtök, és a teremben csend lett, a tündérek elhallgattak. Gyönyörű, rózsaszín ruhában megérkezett a tündérkirálynő, és őt követte, lenge égszínkékbe öltözve a Tavasztündér.
– Nagyon szép! – kiáltott fel csodálattal Marylou.
– Tavaly is szép volt, de talán most még szebb, mint valaha – súgta Ria is.
Amerre a Tavasztündér lépett, virágok nyíltak a nyomában. Hosszú aranyhaja csigákba göndörödve takarta be porcelánfehér vállát. Amikor megszólalt, hangja gyöngyvirág csilingelésre emlékeztetett. Mindenkinek kiosztotta a tennivalóját.
Marylou megkapta a vágyva-vágyott rózsákat, és Ria a liliomot. Boldogan vették át a tündérkirálynőtől a számukra elkészített kristályrózsa- és liliomnyakláncokat. Egy kis bogár még fényképet is készített róluk, amit szép rámába tettek, és szobácskájuk falára akasztottak. Tündérmama nagyon büszke volt a két kis tündérre. Mindenkinek elmesélte, hogy bizony az ő kislánya fogja kinyitni ebben az évben a liliomot, az unokahúga pedig a rózsákat.
Azután megkezdődött a tavasz-nyitó bál. A Tavasztündér szélesre tárta a nagyterem ajtaját, és tücsökzenére végigtáncolt a dombokon, réteken és hegyeken. Lába nyomán friss fű sarjadt, keze intésére rügyet bontottak a fák. A tündérkék szárnyra kaptak, és bújócskát játszottak a langyos nap sugaraival. Még az öreg Télapó is mosolygott hosszú, fehér szakállába, amint a magasból visszapillantott rájuk. Tovasuhant jégszánkóján, pihenni ment, hiszen elfáradt alaposan.
Este minden tündér boldogan hajtotta álomra fejecskéjét. Tudták, hogy reggel megint egy új nap vár rájuk, egy olyan csodás nap, amely csakis tőlük, az ő ügyességüktől függött.