La Fontaine - Egy holló, ki sast akart játszani

Egy sas fent a levegőben
Repülvén, a zöld mezőben
Egy kis fürge báránykát
Vígan ugrándozni lát.

Lesuhan és hevenyébe
Orrát szegezi mellébe.
Egy holló a víg lakozást
A jó ízű falatozást
Kíváncsian szemléli
Magát körül nézkéli.
„Azt én is megtehetem,
Nincs nekem sastermetem?
Nékem szinte, mint annak
Orrom s körmeim vannak."
Fogadja becsületére,
Ő is szert tesz pecsenyére.

Hogy ura legyen szavának,
Egy ürüt néz ki magának,
A juhnyájból, mely közel
A buja fűben legel.
Rá száll, bele kapaszkodik,
S elragadni iparkodik.
De nem bírván, ott maradt,
S a fürtök közé ragadt.
Körmei fogságba ejtik,
A várt prédától elejtik.

A juhász ezt észrevette,
Körmeit kifejtegette.
De esze veszett tettéért
Maga túlbecsüléséért
Méltóképp lakoltatá,
Kalitkába záratá.

Újdonságok? Hüm?

Hagyd, hogy értesítselek téged legújabb eseményeinkről, akcióinkról, kiadványainkról vagy ajánlatunkról.

Hasznos oldalak

0
Megosztás