A piros orrú

Tölgyesi Lívia – A piros orrú

Havas tájon, Lappföld szélén,
rénszarvas szül alom mélyén,
két kis szarvast hoz világra,
nagy az anya boldogsága.

Arany szemű barna borja,
ügyes, erős, tucat fajta,
ám a másik különbözik,
borja orra, jaj, piroslik!

A kis szarvast piros orral,
bántják, űzik bősz haraggal,
többiek őt nem szeretik,
furcsaságért kirekesztik.

Szarvas papa patát dobbant,
agancsával jégre koppant,
jó gyermekét ne böködjék,
piros orrért ki ne nézzék!

Piros orrnak ám híre kél,
messzi havas északig ér,
Mikulás biz’ örül ennek,
különleges csodajelnek.

Idő múltán borjak nőnek,
szeles tundrán legelésznek,
piros orrú zuzmót eszik,
messze-messze kalandozik.

Farkas tutul, itt portyázik,
barna szarvas riadozik,
piros orrú öccse legyint,
ne légy olyan buta megint!

De a kis rén igazat mond,
kóbor ordas szagot orront,
piros orrú finom préda,
farkas már a száját nyalja.

Csodajellel születettet,
piros orrút ordas kerget,
Mikulásnak szíve dobban,
Üstököshöz siet nyomban.

Szükség van ránk, szól Mikulás,
gyerünk Csillag, Ágas, Pompás,
Táltos, Íjas, Táncos, Villám,
repüljünk hát át a tundrán!

Oh, a ködben, havas tájon,
nem látszik az állat lábnyom,
ámde mégis, valami ott…
piros orr, mi felvillogott?

Még időben érnek oda,
farkas koma épp harapna,
Mikulás őt elkergeti,
piros orrút így megmenti.

Mikulás és szarvas papa,
áldomását reá itta,
mert a kis rént szán elébe,
szánta orra fura fénye.

Mikulásnak nyolc szarvasa,
tisztelettel befogadta,
farkas kaland, dicső hírnév,
piros orrút elnevezték.

Kis rénszarvas oly egyedi,
dicsőséget szerez neki,
piros orrú helyett eztán,
Rudolf lesz ő, a szán ormán!

Egy híján tíz szarvas repül,
Mikulás, ha szánjára ül,
Rudolf immár utat mutat,
orra végre világíthat!

* Rudolf jelentése: dicsőség, hírnév