Pósa Lajos: A cica bajusza
Kendermagos cica
Sütkérez a napon
Egy-két szál bajuszát
Mutogatja nagyon:
„Ugye szép a bajuszom,
Isten tányérkája?
Büszke is vagyok ám,
Lehetek is rája!"
Meghallja a szellő
Ezt a fura nótát,
Mikor ép a kertben
Ringatja a rózsát.
Elneveti magát,
Befutja a kertet…
Meg-megáll… elmondja
Minden bokor mellett.
Dalos szitakötő
A dolgát felejti:
Aranyos szitáját,
Úgy nevet, elejti.
Szöcske nevettében
Olyan nagyot ugrik,
Hogy a fürge lába
Bizony meg is csuklik.
A muzsikás tücsök
Hegedűjét kapja:
Kacagó jókedvét
Ugyan húzza rajta.
Zum-zum! Ez is bajusz?
Nézd az én bajuszom!
Nézd, hogyha kipödröm!
Nézd, hogyha kihúzom!
Zum-zum! Ez is bajusz?
Hisz alig egy-két szál!
Ez az egy-két szál is
Össze-vissza, szétáll.
Eridj a borbélyhoz,
Pödörtesd ki véle,
Akkor majd megmondom:
Egy fabatkát ér-e!"
Egy lyukon a fejét
Kidugja az egér:
„Cin, cin, cin, annyit se,
Egy fabatkát se ér!
Kell is annak pedrő!
Hisz van elég rajta!
A tejesköcsögöt
Elébb nyalogatta.
Nem lesz abból bajusz,
Hogyha ki is húzza!
Szebb, szebb, százszor szebb
A cincér bajusza!"
Mérgében a cica
Felborzolja hátát:
Rá akar ugrani
A vizes dézsán át.
Gondolja a cincér:
„Furcsa dolog mégis!
Azt a híres bajszot
Megnézem már én is!
Zsupsz, bele is pottyan
A vizes dézsába,
Kitör a bogarak
Vidám zummogása.
Dolgos szitakötő
A dolgát felejti:
Aranyos szitáját
Megint csak elejti.
Szöcske nevettében
Oly nagyokat ugrik,
Hogy a fürge lába
Újra meg is csuklik.
Zümmögik, zummogják,
A tücsök is húzza:
„Szebb, szebb, szebb, százszor szebb
A cincér bajusza!"
