F. Nagy Gábor: A botsáska

Egyszer régen egy botsáska
elszegődött dolgozni,
kis bokorban, bokor alján,
gallyként kellett szobrozni –
ezt kellett ott dolgozni.

Egész nap csak kapaszkodott,
hogy helytálljon rendesen,
meg se rezzent, meg sem mozdult,
csak úgy lógott, csendesen –
hogy helytálljon rendesen.

Tűzött a nap, aztán esett,
nem volt túl jó munkahely,
alacsony volt a beosztás,
s bár erről nem folyt csevej –
nem volt túl jó munkahely.

Titokban arról álmodott,
hogy egyszer feljebb kerül,
ágacska lehet egy magas fán,
úgy egészen legfelül –
ha egyszer feljebb kerül.

0
Megosztás

Tetszik, amit látsz?

Nyomd meg az alábbi gombot, hogy kövess minket, nem fogod megbánni...