Tóthárpád Ferenc: Égi jelre várva
Az ég felé tekint a föld,
hunyorgat óraszám,
kinyújtja gémber izmait,
tavaszt csodál magán.
Levedli foltos köntösét,
szinesbe öltözik,
mostanra végre elhiszi,
vigadhat egy kicsit.
Jöhetnek már a szép napok,
eső is, permeteg.
A lombok tarka zöldjei
kacéran intenek.
A völgyeken s a réteken
tanyát ütött a nyár,
a bérceken s az ormokon
csak égi jelre vár.
