Domonkos Jolán - Csillagok fénye hull a mi fánkra
Hófehér paplan terül a tájra,
dermesztő, rideg kinti világra.
Alszik az élet a hideg ágyban,
szundikál kicsit tavaszra várva.
A tündérvilág apraja-nagyja
virágot rajzol minden ablakra.
Csillog, mint ezüst a sok szép kristály,
beborít mindent, csodákat mintáz.
Számtalan könnycsepp jégbe van fagyva,
a fenyőnk díszes, megnőtt jó nagyra,
kint áll az utcán, nincsen kivágva,
csillagok fénye hull a mi fánkra.
