Erdős Sándor - A szemtelen kisegér
Száraz tarlón apró egér
kutakodik mag után,
Hozott is egy nagy kosarat
teliszedi délután.
Legalább is így tervezte
elég nagyravágyó volt.
Csurig gyűjti a kosarat,
kevéssel ő nem számolt.
Fárasztó volt ez a munka
fújtatott is nagyokat.
Akárhogy is keresgélte,
éppen nem lelt magokat.
Jó hangosan panaszkodik:
– Elhagyott a szerencse,
az a dagadt szájú pocok
az összeset megette.
Meghallotta a sirámát
pocok úr ki itt lakott.
Rászólt a kis szemtelenre:
– Menjél innen te vásott!
– Jól van megyek, ne kiabálj
nem vagy te a jó anyám!
– Mégis biztos vagyok benne,
megetted a vacsorám.
Na, de aztán iszkolt gyorsan,
mert a pocok erősebb.
Igaz lassabban tud futni,
az egérnél kövérebb.
Nézte pocok az egeret,
ahogy eliramodott.
Meg is bocsájtott már neki,
hisz csak magának ártott.
Adott volna gyűjtött magból
az egérnek szívesen.
Ha kéri a kis szemtelen,
hiszen nem volt szívtelen.
Nem sikerült az egérnek
ez a mai délután,
hogyha benő feje lágya
megváltozik majd talán.
