G. Joó Katalin - Őszapóka
Őszapóka itt topog,
lába alatt ág ropog.
Köpönyegét meg-megrázza,
szép színeket hint a tájra.
Átöltözteti a fákat,
rájuk pompás, új ruhát ad.
Őszapóka kicsit pihen,
gyönyörködik az erdőben.
Őszapóka erre ballag,
üzenetet küld a Napnak.
Arra kéri, maradjon,
még sokáig ragyogjon.
Tarka-barka már az erdő,
érkezik egy esőfelhő.
Esőcseppek csepegnek,
megitatják a földet.
Őszapóka ránk nevet,
kalapjával integet.
Érik a szőlő, dió, alma,
mind Őszapó ajándéka.
Ha szakállát megrázza,
ködfátyol terül a tájra.
Gyöngyharmat hull a rétre,
készülni kell a télre.
Őszapóka itt topog,
az ablakon bekopog.
Kipi-kopi, kopp,kopp,kopp,
hidegek a hajnalok.
