Afrika sivatagosodásának története szorosan összefügg az éghajlati változásokkal, az emberi tevékenységgel és a földrajzi jellemzőkkel. A Szahara-sivatag és más száraz területek alakulása évszázadokon át tartó természeti folyamatok és emberi hatások összjátéka.
A Szahara zöldellő múltja
Körülbelül 11,000 évvel ezelőtt a mai Szahara-sivatag területén zöldellő vidék húzódott meg, amelyet tavak, folyók, füves területek és erdők borítottak. Az éghajlati változások, különösen a Föld pályájának kis ingadozásai, periódikusan megváltoztatták a napfény beesési szögét és intenzitását, ezáltal befolyásolva az évszakokat és az afrikai monszun erősségét. Ezek az úgynevezett "Afrikai monszunos időszakok" időszakosan zöldebbé tették a régiót. Azonban a Szahara kialakulását gyorsító tényezők között szerepel az emberi tevékenység is, mint az állattartás és a túllegeltetés, ami elősegítette a növényzet csökkenését és a sivatagosodást.
Desertifikáció definíciója és hatásai:
A desertifikáció a termékeny talaj pusztulását jelenti, ami általában aszály, erdőirtás vagy helytelen mezőgazdasági gyakorlatok következménye. Ez a folyamat nem csak Afrikára jellemző, de itt különösen súlyos következményekkel jár. Az ENSZ szerint évente több mint 24 milliárd tonna termékeny talaj tűnik el a desertifikáció miatt, ami az élelmiszer-biztonság, a biodiverzitás és a vízkészletek csökkenéséhez vezet.
Desertifikáció története és mai helyzete Afrikában:
A Szahara-sivatag és más afrikai száraz területek története évezredekkel ezelőttre nyúlik vissza, de a modern kor emberi tevékenységei, mint a túllegeltetés, az erdőirtás és az illegális földművelés, jelentősen felgyorsították ezt a folyamatot. A Szahara területének növekedése például már az 1920-as évektől kezdve megfigyelhető. A legnagyobb hatást a Szahel régióban lehet észlelni, amely a Szahara-sivatag és a Szudán-szavanna között helyezkedik el, és rendkívül sérülékeny a gyakori aszályok, a talajerózió és a népességnövekedés miatt. A 20. század során bekövetkezett jelentős aszályok, mint az 1968-as és az 1980-as évek aszálya, közvetlenül érintették az embereket és a gazdaságot, hozzájárulva a desertifikáció gyorsulásához.
A jelenlegi helyzet és a jövő:
A becslések szerint Afrika népességének 60%-a él száraz, félszáraz vagy szubhumid területeken. Ez az állapot jelentősen megnehezíti az emberek életét, hiszen a száraz földek mezőgazdasági termelése rendkívül korlátozott. A termőföld minőségének romlása és a természetes erőforrások csökkenése miatt Afrika évente több mint 43 milliárd dollárt költ élelmiszer-importra. A helyzet súlyosságát jelzi, hogy a kontinens termőföldjének mintegy 65%-a már most is degradálódott.
A fentiek tükrében világossá válik, hogy a sivatagosodás és annak előzményei komplex, összetett folyamatok, amelyeket természeti és emberi tényezők egyaránt befolyásolnak. Az Afrikát érintő sivatagosodás nemcsak a kontinensre, hanem az egész világra komoly hatást gyakorol, hiszen az élelmiszer-biztonság, a biodiverzitás és az éghajlati egyensúly szempontjából is kulcsfontosságú kérdés.
