Móricz Zsigmond (1879 – 1942) a Nyugat első nagy nemzedékének tagja, a XX. század első felének legjelentősebb prózaírója.
Művészetében az a folyamat tetőződött be, amely a XIX. század végén Mikszáthtal indult meg és a századforduló gazdag novella termelésével folytatódott. Novellisztikájában és regényköltészetében az erőteljes realizmust naturalista vonások is színezték. Magába olvasztotta a nagy elődök elbeszélő örökségét, de túl is lépett a hagyományokon. Megvolt benne Jókai áradó mesélő kedve, Mikszáth anekdotizáló hajlama.
Móricz Zsigmond elbeszélő művészete áttörte azokat az egyre áttörhetetlenebb határokat, melyek az elitet az átlagolvasótól elválasztják. Neki sikerült, hogy egy személyben legjobb és legolvasottabb prózaírónk legyen.
