1621. július 8-án született Jean de La Fontaine francia költő, író, meseíró.
Jogi tanulmányok után fordult végleg az irodalom felé. Legmaradandóbb írásai állatmeséi, melyeket részben Aiszóposz meséiből dolgozott át, de merített a kelet-ázsiai mesevilágból is, illetve Phaedrus meséit fordította le franciára verses formában. A fabulákkal nem csak szórakoztatni kívánt, hanem emberi jellemvonásokkal felruházott szereplőivel különböző sorsokat, társadalmi élethelyzeteket mutatott be, sokszor görbe tükröt tartva felnőtt olvasói elé.
Fiatalon papnak készült, később mégis a jogi pályát választotta és ügyvédként dolgozott. Majd hivatalától elfordult és életének nagy részét kizárólag az irodalomnak szentelte. Ismertté állatmeséi, verses fabulái tették, melyek frappáns, tanulságos történetek. Fabulái 12 könyvben jelentek meg, az első hatot az ifjú trónörökösnek írta, ezekhez Phaedrus ismert állatmeséit verses formában lefordította franciára. A következő hat már nem annyira gyermekeknek, inkább felnőtt olvasóknak szól. A mesékbe szőve éles iróniával bírálta kora társadalmi erkölcseit, az emberi gyarlóságot.
