Tavaszi Reggel, avagy a Húsvét születése
Prologus
Egy tavasz hajnalán, hol virág zsong és lomb susog,
Az idők folyamán egy történet születik, mely örök.
Húsvét reggelén, mikor fény szökik be a világba,
Egy új remény születik, mely megtöri a halál árnyékát.
I. Felvonás: A készület
Behold, Jeruzsálem, város középkori pompában,
Hol az ünnep előkészülete zajlik, nagy izgalomban.
A Főpapok és írástudók gyülekeznek, terveket szőnek,
Jézus, a Nazáreti, sorsa ekkor, már eldöntetett.
II. Felvonás: Az utolsó vacsora
Egy szobában, asztal körül, tizenkettő barát ül,
Jézus középen, kenyeret tör, bort ad, s mondja: "Emlékezzetek rám."
"Ez az én testem, ez az én vérem," így szól halkan,
A megváltás szentségét adva, mely örökké tartan.
III. Felvonás: A kertben való imádság
Gecsemáné kertjébe lép, hol az éj csendje mély,
Imádkozik az Atyához: "Történjék meg a Te akaratod, ne az enyém."
Árulás és elfogás követi, Péter kardja sem mentheti,
Jézus, békével szívében, az ítélet elé lép.
IV. Felvonás: A keresztre feszítés
Golgota hegyén, két tolvaj között, Ő függ a kereszten,
"Azt mondták, Isten Fia vagy, mentsd meg magad és minket!"
De Ő bocsánatot kér, "Atyám, bocsáss meg nekik,"
Majd fátyol szakad, föld remeg, s Ő lehunyja szemét.
V. Felvonás: Az üres sír
Harmadnapra, nők sírhoz érnek, követ eltolva találnak,
Angyal üzeni: "Nem itt van, feltámadt, ahogy megmondta."
Húsvét reggelén, az élet diadalmaskodik a halál felett,
Az örök élet ígérete, melyet Jézus szavalt.
Epilogus
Így zárul a történet, mely húsvétról mesél nekünk,
A remény, a megújulás, az új élet ünnepe ez.
Átölel bennünket az örök tavasz ígérete,
Hogy szívünk mélyén mindig virágzó maradjon az élet reménye.
