A Molnár és fia
Jean de La Fontaine: A Molnár és fia
El ne felejtsd fiam e bölcs tanulságot:
Egy molnár, hogy lásson országot világot,
Szamárra ült, s fiát útitársul vette
De aki csak gyalog ballagott mellette,
El ne felejtsd fiam e bölcs tanulságot:
Egy molnár, hogy lásson országot világot,
Szamárra ült, s fiát útitársul vette
De aki csak gyalog ballagott mellette,
Volt egyszer egy szegény királyfi; volt ugyan egy kis birodalma, ha kicsi is, ahhoz elég nagy, hogy megházasodhassék. Mert azt vette a fejébe.
Egyszer egy király elment vadászni egy nagy-nagy erdőbe. Olyan sebesen űzte a vadat, hogy a kíséretéből senki nem tudott a nyomában maradni. Mikor leszállt az este, megállt, körülnézett: akkor látta, hogy eltévedt.
Kínában, ezt ugye ti is tudjátok, a császár is kínai, s a császár udvari emberei is egytől egyik kínaiak. Régi-régi história, amit most elmondok, de annál nagyobb figyelemmel hallgassátok, mielőtt feledésbe merül.
Az országúton délcegen lépkedett egy katona: egy-kettő, egy-kettő! A hátán bornyú kard az oldalán, mert háborúból igyekezett hazafelé.
A kecskebak s róka együtt útazának
Egy szép nyári napon, s kútra találának,
Epesztő szomjoknak csilapítására
Rá állanak a kút széles kávájára.
Láttatok-e valaha időtől megfeketedett, öreg-öreg almáriumot, faragott cirádákkal, levélfüzérekkel díszített ódon szekrényt?
Egy sas fent a levegőben
Repülvén, a zöld mezőben
Egy kis fürge báránykát
Vígan ugrándozni lát.
Olvasóink értékelése: 5 / 5
Messze kinn a tengeren kékséges kék a víz, akár a búzavirág szirma, s átlátszó, mint a legtisztább üveg.
Üzenet Afrikából