Félig nyúzott bakkecske
Arany László - Félig nyúzott bakkecske
Egyszer hol volt, hol nem volt, volt a világon egy ember, annak volt két fia meg egy kecskéje. Azt mondja egy reggel az ember a nagyobbik fiának:
Egyszer hol volt, hol nem volt, volt a világon egy ember, annak volt két fia meg egy kecskéje. Azt mondja egy reggel az ember a nagyobbik fiának:
A település minden tekintetben kicsi volt, csupán egy volt benne nagy, a szegénység.
Öt karácsony telt el a születésem óta, bár én ebből leginkább csak az utolsó hármat érzékeltem, az azt megelőző időszakból csupán halvány emlékképeim maradtak.
Egyszer, úgy jó ötven évvel ezelőtt, amikor még én magam is olyan apró voltam, hogy valójában nem is voltam, nos, akkor történt meg az a furcsa eset, hogy dédanyám vejének a menye, aki a sógorék komájának ángyikája, különben meg az öreg félszemű tiszteletes lányának a nászasszonya, szóval valami falumbéli asszonyság – a rokoni szálakat biztos összekevertem – két gyermekkel találkozott az utcán.
A hópelyhek családjában Pötyi volt a legkisebb. Volt olyan testvére, aki már novemberben lehullott a földre, de őt még mindig nem engedték el szülei. Azt mondták neki, hogy meg kell várnia a Karácsonyt.
La Fontaine-a híres meseíró-számtalan, szívünkhöz szóló történetet írt az állatokról. Nehéz tollat ragadnom és az Ő nyomdokaiba lépnem, azonban kedves gyerekek fogadjátok szeretettel Lio, a fogfájós oroszlán történetét...
Kedves gyerekek, bizonyára emlékeztek még Brumi úrra, aki a Tappancs, a kicsi nyúl futóversenye, című mesémben a mesebeli kerek erdő első futóversenyének egyik versenyzője volt:
Réges-régen történt, amit most elmesélek, amikor még igazi, komoly telek voltak, és fogcsikorgató hideggel, hatalmas hóeséssel köszöntött be ez az évszak.
Közeledett a téli iskolai szünet, és Kata minden reggel azzal ugrott ki az ágyból, hogy azonnal az ablakhoz szaladt megnézni, esett-e hó az éjjel? Mert ha igen, akkor a szünetben lehet majd szánkózni, hógolyózni, és nem utolsósorban hóembert építeni.
A település szélén, gombaként nőttek ki a földből a házak. Mégis, az egyik új utca kezdetén, zöldfüves rét maradt szabadon, beépítetlenül.
Céci nagy lendülettel csapta ki a kis ház ajtaját és rohant egyenesen az erdőbe. A füle mögött zöld ágacska virított. Hamarosan Csocsi és Bubu követte szuszogva, az ő fülük mögött is apró ágacska díszlett, kék virágokkal.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy asztalon egy doboz kockasajt. Saci néni vette az unokáinak, mert tudta, hogy a kis gézengúzok nagyon szeretik az efféle finomságot.