Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy nagy ország, abban egy város, abban a városban egy csizmadia, ennek a csizmadiának volt egy felesége meg egy fia.
– Viszontlátásra! Hamarosan visszajövünk! Jók legyetek! – ezekkel a szavakkal köszönt el Ábel és Viola a farmon élő állatoktól, aztán szüleikkel együtt beültek az autóba, és indultak a Balatonra.
Egyszer, hol volt, hol nem volt, volt a világon egy király, aki teljes életében mindig a háborúban, harcban lakott. Már kilenc esztendő óta a háza tájékán se volt, azt se tudta, hogy mije van otthon.
Kicsengettek az utolsó óráról. Kezdődik a vakáció! Dorina éppen most fejezte be a második osztályt, és nagyon várta már a nyári szünetet. Ezért aztán vidáman indult hazafelé.
Volt egyszer egy pici pók, akit Panninak hívtak. A kicsiny állat egy szép, téli napon beköltözött Mari néni konyhájába. A sarokban hálót szőtt magának, hogy kényelmesen tudjon aludni és szemlélődni.
„ Tak, tak, tak, tak, tak.” – hallatszott a kert végéből, az áfonyás közepéből. Csucsu sárga sapkáján fröccsent éppen a fekete, zamatos gyümölcs, amikor nagy lendülettel belehuppan a levelek közé.
Danorszi, születésétől fogva vidám, élénk bálna volt, s mindemellett figyelmes és végtelenül segítőkész. Nem csoda hát, hogy nagyon szerették társai.
Május első vasárnapja van, Anyák napja, és a mi anyukánk kórházban fekszik. Szerencsére, nem nagy a baj, csak a manduláját vették ki, amit másnak gyerekkorában szoktak, de neki most érkezett el az ideje.
Volt a világon, hol nem volt, volt egy jómódú parasztember, annak volt egy felesége meg egy leánya. Egyszer odament egy szép fiatal legény másodmagával háztűznézni.
„Vajon miért vagyok én más, miért nem vagyok olyan zöld, mint a testvéreim?!”
Hol volt, hol nem, nyulárnyékán,
Itt vagy amott, tudod hékám!
Minálunk, vagy tinálatok,
Szent, hogy igazat hazudok:
„Amikor először tettem említést arról, hogy megírom az életrajzomat, a környezetemben lévő tulipánok mind nevetésben törtek ki, mondván, írni csak az tud, akinek papírja és tolla van.
