Mester Györgyi - Ujjé….Újév!
Réka óvó néni az ágyakat rendezte el a délutáni alváshoz, amikor a következő párbeszéd, Cilike és Bence suttogása ütötte meg a fülét:
- Képzeld el, a bátyámék rém érdekes dolgokat tanulnak az iskolában. Mivel Gergő elmesélte anyának, én is hallottam. Nekem nagyon tetszett. Még sohasem hallottam ilyesmiről - mondta éppen Cilike.
- Na, mondd már, mi volt az a nagyon érdekes dolog? - unszolta Bence.
- Hát képzeld el, Gergő azt tudta meg, hogy újévkor lencsét, babot vagy valamilyen más, apró szemes ételt kell enni, mert az az új évben szerencsét hoz. - Már az is szerencse, hogy én szeretem mindkét ételt, a lencsefőzeléket, meg a bablevest is. Valahonnan anyuka is tudhat erről a dologról, mert szilveszter utáni napon mindig lencsét szokott főzni. Tegnap is azt ettem, és igazán finom volt - erősítette meg az elmondottakat Cilike.
- Hát, szomorú, de én nem szeretem a babot. Mindig felfújja, feszíti a hasamat. Az meg nem kellemes érzés. De a lencsével megpróbálkozhatok - tette hozzá Bence. Majd megmondom anyunak, hogy nekünk is főzzön. Talán még nem késő, még csak január 3-a van.
- Azután azt is hallottam - folytatta Cilike a felvilágosítást -, hogy csirkehúst meg nem szabad enni újévkor.
- Ugyan miért nem? - kíváncsiskodott Bence.
- Gergő azt mesélte, hogy a csirke „hátrafelé rúg”, és ezzel elkaparja a szerencsét.
- Én ezt nem hiszem. Nagyiék tartanak csirkét, de én még sosem láttam, hogy ezek az állatok „rugdalóztak” volna.
- Biztosan nem úgy értették, csak „képletesen” - bár azt nem tudom pontosan, hogy ez a szó mit jelent. Majd megkérdezzük Réka nénit - mondta Cilike, kicsit szomorkásan.
Mindig rosszul esett neki ugyanis, ha valamit nem értett, és ilyenkor - persze teljesen alaptalanul - „butának” érezte magát.
- Szereted a rántotthúst? - kérdezte ekkor Cilike, már teljesen elfeledkezve előző bánatos gondolatairól.
- Azt nagyon - bólogatott lelkesen Bence. Akár tíz darabot is meg tudnék enni belőle!
- Nem túlzol te egy kicsit? - kérdezte Cilike.
- Na, jó. Talán tízet nem, de kettőnél biztosan többet - egyezett ki a kevesebb rántotthússal Bence. - De hogy jön ide az újévhez a rántotthús?
- Az iskolában Gergő azt hallotta, hogy disznóhúst enni meg jó az év utolsó napján, vagy újévkor, mert a malac ”kitúrja a szerencsét”, na meg a kunkori farkincáját is meg lehet fogni, ezzel fogva tartható a szerencse. - Jó, mi? Ki gondolta volna ezt a mulatságos dolgot - tette hozzá Cilike.
- És a rántotthús az segít a szerencse „fogva tartásában”? – kérdezte ekkor kicsit naivan Bence.
- Szerintem, igen. Kár, hogy az óvodában ma rántott halat adtak. Mert arról meg azt mondta Gergő, hogy a hal egy „baljós” állat - csak tudnám, hogy ez a szó mit jelent, na de majd Réka néni megmondja. A lényeg az, hogy a hallal elúszik a szerencse.
Cilike legutolsó mondatától Bence kicsit megijedt.
- Szerintem - mondta Bence -, szólni kellene Réka néninek, hogy intézkedjen, ne adjanak a konyhások ilyenkor halat ebédre. Biztosan ők nem is tudják, hogy azzal elúszik az óvodások szerencséje…
Réka néni ekkor avatkozott közbe. Mosolyogva megsimította mindkét kicsi fejét, és megnyugtatta őket, hogy a hallottak inkább csak afféle szólás-mondások, népszokások, a valóságban ez nem így van, de jó tudni róla, mint érdekességről.
Azután hozzátette, amivel a két gyereknek, a délutáni alvás előtt, még jócskán fejtörést okozott: „mindenki a maga szerencséjének a kovácsa”.
A mondást nem nagyon értették, mint ahogy a „kovács” szóval sem voltak tisztában. Na, de ébredés után első dolguk lesz megkérdezni az óvó nénijüket, mit is jelent, amit mondott, és nekik mit kell tenniük azért, hogy az új évben szerencséjük legyen…
