Misi veteményes kertje

Radics Renáta: Misi veteményes kertje

Egyszer volt, hol nem volt, kezdhetném mesémet- de az igazság az, hogy ez nem is olyan régi történet. Egy kisfiúról szól, kit Misinek hívnak, szüleivel él, vígan, boldogan. Jó gyermek, ki megbecsüli, ami az asztalra kerül. Ám ez nem mindig volt ilyen egyszerű.

Misi ugyanis válogatós volt, csak turkált a tányérjában, az ételben, amit anyukája oly nagy szeretettel eléje rakott. Aztán mindent az asztalon hagyott, s a kutya meg örülhetett, hogy hogy megint sok finom falatot kapott. S nemcsak otthon, de vendégségben, óvodában sem ette meg, azt amivel jó szívvel megkínálták.
Egy nap, amikor szüleivel az asztalnál ültek, Misi szokásához hűen a tányérjába kanalával beletúrt, és már mondta is:
- Elég volt, nem kérek többet. Csokit akarok, meg gumicukrot!
Az apukája nagyon mérges lett , és így szólt:
- Kisfiam, most már elég abból, hogy az ételt, mellyel anyukád oly sokat dolgozik, nem becsülöd, ennek mostmár vége.- majd felállt az asztaltól, s a kertbe sietett.
A fiú az ablakból nézte, hogy mi történik. Az apukája kint körülnézett és látta, hogy mindenütt csak a gyerek játékai hevernek, hol egy labda, hol egy bicikli, hol meg a homokozó játékok szanaszét az udvaron. Fogta mindet, és egy sarokban hordta őket. Majd kihívta Misit magához.
- Na fiam, mostmár van elég hely. Hozd ide az ásót a fészerből nekem.
Az apuka elkezdett ásni a kert egyik szegletében, a gyerek meg csak nézte, hogy mi van készülőben.
- Jól van fiam, most pedig szedd ki a füveket, parajokat.- mondta határozottan.
Misinem értette, hogy miért kell ezt tennie. Kedvetlenül ugyan, de telesítette a kérést. Majd apja a szerszámot letette, fiát kézenfogta, s a gazdaboltba ment vele. Ott vettek répa, paradicsom és retek magokat, majd hazaindultak.
Majd otthon az apuka folytatta a beszédet:
- Drága fiam! Ez lesz a te kiskerted. Ide a magokat elvetjük, s te fogod gondozni, gyomlálni, öntözni az egészet. Minden nap, mikor hazajövünk az óvodából, először a kerteddel kell foglakoznod, s ha végeztél, csak utána játszhatsz. S meglátod, majd becsülni figod az ételt, ami a tányérodba kerül.
Elvetették a magokat, majd Misi a szobájába ment. Nagyon bosszantotta őt ez a kiskert, mert miatta nem lesz elég ideje a játékra. Másnap az eddiginél is dacosabban lökte el magától az ebédet. Mivel muszáj volt, a kiskertet minden nap meglocsolta, és már rohant is játszani a játékaival. Aztán egyik nap, megint unottan indult locsolni a kertbe, mikor észrevette, hogy a magok szépen sorban kezdenek kikelni. Ez nagyon megtetszett neki, rohant a szüleihez, hogy elmesélje, mit látott. Egyre lekesebben gondozta a kis kertet, amiben minden szépen növekedett. S egyre többet kérdezősködött a szüleitől a zöldségekről.
Aztán eljött a születésnapja, s egy gyönyörű ajándékot kapott. Apukája egy fatáblára színes betűkkel felfestette: ,, MISI KERTJE " , s a veteményes elejére földbe szúrta. Nagyon tetszett a fiúnak a meglepetés, barátainak büszkén mutatta, hogy bizony az a kert az ő tulajona.
Nem sokkal később az apukája kiment vele locsolni, s látja Misi, hogy egy szárat elkezd a földből kihúzni. S hogy mit látott? Egy gyönyörűszép, egészséges, piros pozsgás retket.
- Nézd csak kisfiam, ilyen szépet neveltél a kertedben.
Misi büszkén rohant be a házba és megmutatta az anyukájának, aki megmosta a zöldséget, s mosolyogva kérdezte:
- Misi fiam, mi legyen ezzel a retekkel? Te úgy tudom, nem szereted.
- Meg szertném enni, mert ez az én zöldségem, én nevelgettem, annyit dolgoztam vele.
Anyukája uzsonnára vajas kenyereket kent meg, s a retket pedig rájuk szeletelte. Misi olyan mohón ette a kenyert, eszébe sem jutott, hogy eltolja magától. Szülei pedig csak elégedetten mosolyogtak.
- Mostmár megtanultad kisfiam, hogy becsülni kell az ételt amit eléd raknak, te már tudod, hogy mennyi munka van vele.- mondta az apukája mosolyogva.
Ettől kezdve Misi minden évben kérte, hogy legyen saját veteményese, s mindent jóízűen megevett, amit eléje tettek. Még a spenótot is az óvodában, amit barátai csak elhúzott szájjal eltoltak maguktól. Ő viszont az óvó néninek lelkesen mondta: ,, Kérhetek még? Ez olyan finom volt!"