Sebők Zsigmond - Megcsíp a gunár!
Behozták a kukoricát a góréból, a mire örvendetes zaj támadt úgy a magló, mint a hízó ludak közt. A ludak egyértelműleg ezt kiáltották:
- Gigágá, gigágá!... Ica-rica, kukorica, most lesz csak jó világ!
Igen ám, de a gazdasszony késett a kukoricával, nem szórt belőle a maglóknak és nem tömte meg a hízókat. És pedig miért? Azért, mert volt a gazdasszonynak egy Boriska nevü igen jó kis lánya, a ki nagyon szerette a pattogatott kukoricát és édes anya előbb őt akarta kielégíteni.
Ez okból a tengerit megmorzsolta, rostába tette, a rostát a tűzre tartotta, jól meg-megrázta. Nemsokára a kukorica-szemek már úgy pattogtak, mintha egy-egy kis pisztoly durranna el. Ezalatt pedig várhattak a ludak.
Ámde a ludak nagyon zokon vették, hogy Boriska hamarabb kap kukoricát, mint ők. A gunár így szólt:
- No már az még sem járja, hogy mi adjuk a pompás puha pelyhet a gazdasszony vánkosaiba és dunnáiba, Boriska pedig semmit sem ad, mégis hamarabb kap kukoricát, mint mi. Eredj, te kis liba, (fordúlt a gunár egy aprósághoz) és kérdezd meg a gazdasszonytól, mi dolog ez?
A ludak mind rágágogták:
- Eredj, kis liba, kérdezd meg!
A libuska odatipegett a gazdasszonyhoz, meghajtotta magát és így szólt:
- Kezét csókolom, gazdasszony nénike, tiszteltetik a ludak és azt kérdezik, mi dolog az, hogy mi adjuk a finom puha pelyhet a vánkosba, dunnába, Boriska pedig semmit sem ad, mégis Boriska kap hamarabb a kukoricából?
A gazdasszony ezt felelte:
- Ez azért van, libuska, mert az én Boriska lányom igen jól viselte magát az iskolában. Mondd meg ezt a ludaknak!
- Igen is, gazdasszony nénike, megmondom, - felelt a liba és visszatipegett küldőihez.
No hiszen volt nagy méltatlankodás a gágogók közt, mikor a libácska elmondta az üzenetet.
- Mi is jól viseltük magunkat a ketrecben! - kiabáltak át mérgesen a hízók.
A gunár megint így szólt:
- Már az mégis sok, hogy Boriska hamarabb kapjon kukoricát, mint mi, holott Boriskának semmi hasznát nem veszik, míg mi ízletes lúdaprólékot adunk a rizskásába. Eredj ludam, (fordúlt a gunár egy felnőtt lúdhoz) gágogd el a gazdasszonynak a mi panaszunkat.
A lúd átment és igen siralmasan kezdett gágogni:
- Jaj, jaj, kedves gazdasszonyka, nagyon szomorúak vagyunk mi ludak, nem tudjuk, mit vétettünk, hogy bár Boriskának semmi hasznát nem veszik, mi pedig ízletes lúdaprólékot adunk a rizskásába, Boriska mégis hamarabb kap pattogatott kukoricát, mint mi nyerset. Jaj, jaj, kedves gazdasszonyka!
- Ez azért van, - mondotta a gazdasszony, - mert Boriska ma nem piszkította be a ruháját.
- Mi sem piszkítottuk be a tollunkat, pedig a tavon uszkáltunk! - kiabáltak a magló ludak, mikor meghallották az üzenetet.
A gunár csőre pedig egészen kipirosodott a haragtól.
- Azt nem lehet tűrni, - sziszegte, - hogy Boriska hamarabb kapjon a kukoricából, mint mi, mikor mi adunk kitünő friss lúdmájat a tisztelt társaság asztalára, Boriska pedig még egy vadkörtét sem! Úgy megcsípem mindjárt ezt a Boriskát, hogy csak úgy sivalkodik majd bele!
A ludak közbeszóltak nagy gágogással:
- Csípd meg, gunár, Boriskát, hadd sivalkodjék! Úgy kell neki!
A gunár nagy harciasan oda is futott Boriskához, a ki már javában majszolta a pattogatott kukoricát. Boriska nagyon megijedt és édes anyjához simúlva kiáltotta:
- Jaj, megcsíp a gunár!
- Igenis megcsíplek, szisziszi! - sziszegett a gunár.
- Ugyan már mért csípnéd meg, te gunár, Boriskát? - kérdezte a gazdasszony.
- Azért, mert eleszi előlünk a kukoricát, pedig mi adunk puha pelyhet a vánkosba, lúd¬aprólékot a rizskásába, friss libamájat a tisztelt társaság asztalára, ő pedig semmit sem ad. Én ezért úgy megcsípem, hogy majd sivalkodik!
A gazdasszony így felelt:
- Ne bántsd gunár, Boriskát, jó kis lány az; majd meglátod, mindjárt kukoricát fog szórni a maglóknak és nekem segíteni fog a tömésben.
A gunár erre mindjárt máskép beszélt:
- Igen, hát Boriska kukoricát fog szórni és segíteni a tömésben? - kérdezte. - Akkor persze a világért sem csípem meg, hanem bocsánatot kérek a gorombaságért és ajánlom magamat!
- Az már más, - mondották a ludak, mikor a gunár elmondta a fordulatot. - Ha Boriska ezt fogja tenni, akkor ne csípd meg, gunár, Budapest városáért sem!
A jó Boriska csakugyan mindjárt annyi kukoricát szórt a maglóknak, a mennyi csak beléjük fért; friss vizet is vitt fürgén édes anyjának a töméshez; megsimogatta a fiatal libusok hosszu nyakát, meg is csókolgatta a csőrüket. A ludak pedig kikiáltották, ica-rica kukorica! - kis gazd-asszonynak.
