Mester Györgyi - Mása és a medvehagyma

Sűrű erdő közepén, kék tavacska mellett, égbetörően magas hegy gyomrában, tágas barlangban éldegélt a medvecsalád: Pása, a folyton dörmögő medve papa, Dása, a mindenkihez barátságos medve mama, és huncut kicsi medvebocsuk, Másenka.

Dása, a medve mama, igen gondos szülő volt. Mindig ügyelt arra, hogy még élelemszerző körútjukon se tévessze szem elől a kis mackólányt. Együtt szemezgették a bokrokról a bogyókat, terméseket, kutatták fel erdő szerte az ehető fűféléket, gumókat és gyökereket.
Néha az apróbb-nagyobb gerinceseket is levadászták, már csak ilyen a medve étvágy.
Medve mama nem ritkán otthon készítette el családja számára az aznapi ennivalót. Mindnyájan ínyencek voltak, szerették a finom ízeket, a fűszeres harapnivalókat.
Elérkezett az Anyák napja, amit az erdő lakói is meg szoktak ünnepelni.
Dása mamának ez alkalomból tengernyi tennivalója akadt a barlang körül, emellett egy különleges ebédet is akart készíteni a családjának. Mindenféle élelem volt már odahaza, csupán egy ízesítőszer, a medvehagyma hiányzott a főzéshez.
Mása korábban még sohasem járt az erdőn egymagában, de mivel már nem volt olyan kicsi és gyámoltalan, a mamája rábízta a fűszer beszerzését.
Mása örült a megbízatásnak, mert így legalább valami ajándékot adhatott az édesanyjának, a segítségét, hogy elmegy a fűszerért.
Az anyukája elmagyarázta neki, merre induljon, hol keresse, és miről fogja felismerni a növénykét.
Leírta, hogy hosszúkás, harsány zöld levelei vannak, de nem ám olyan vékony, lándzsa alakú, mint a fűé, hanem kicsit hasas a levél, ami hegyes csúcsban végződik. Általában párosával, egy-két levél található egy tövön. Jó a szaga, finoman csiklandja a medveorrot. Biztosan nem fogja elvéteni, csak hozzon belőle egy szép, nagy csokorral az ebédhez.
Másenka jó darabig elidőzött, medve mama már éppen aggódni kezdett érte, amikor a kicsi bocs feltűnt a barlang bejáratánál.
Mancsát a háta mögé dugva, mosolyogva közeledett.
Lelkendezve mesélte a mamájának, hogy messzire kellett mennie a hagymáért, azért késett, de visszafelé már nagyon sietett, hogy minél előbb hazaérjen.
Tágas tisztás közelében talált a szép, zöld levelekre, amelyek sűrűn beborították a fák alját. Már messziről érezte a fűszeres, jó illatot. Ám érdekes módon, nem csak ő, a méhecskék is körbedongták a leveleket. Alig tudta elhessegetni őket. Azért sikerült csípések nélkül megúsznia, és jó sokat szedett a hagymából.
- No, mutasd, had lássam, mennyi finomságot sikerült hazahoznod – kérte a mamája.
Ekkor Másenka elővett a háta mögül egy gyönyörű csokrot, ami telis-teli volt zöld levelekkel, és hófehér csengettyűvel megszórt, illatos virágokkal. Átnyújtotta a mamájának.
- Ügyes voltam, ugye, hogy ennyi medvehagymát sikerült szednem? – kérdezte.
Medve mama elnevette magát.
- Csak azt felejtettem elmondani neked, hogy még véletlenül se téveszd össze a gyöngyvirág levelével a hagymát – mondta mosolyogva. – De sebaj. Úgy veszem, kedves meglepetést kaptam tőled Anyák napjára. Egy illatos csokor gyöngyvirágot. Köszönöm! – Ezt azonban nem a fazékba, hanem a vázába tesszük.
Aznap nem került medvehagyma a finom ünnepi ebédbe, azonban soha nem érzett, kellemes illat lengte be az egész barlangot. És ettől lett még különlegesebb és emlékezetesebb ez az Anyák napja.

0
Megosztás

Tetszik, amit látsz?

Nyomd meg az alábbi gombot, hogy kövess minket, nem fogod megbánni...